Visszhang

Többszöri halasztás után végre megtölthette a Zeneakadémia Solti termét a Jazzation, amelyet nyugodtan nevezhetünk a legprofibb magyar jazzvokálnak. Nehéz műfaj ez, különösen a capella.

A pokolba nem jajongó bűnösökkel teli, alvilági tűztől megvilágított út vezet.

Jennifer Teege is háborús áldozat: nagyapja, Amon Göth volt a płaszówi mészáros.

Sorozatgyilkos bukkan fel Madrid leg­előkelőbb negyedében, aki áldozatait a nagy spanyol festő (rém)látomásos műveinek kompozíciói szerint öltözteti fel és rendezi el a tettek helyszínén.

Mintha a rosszízű közhellyé silányított „Isten, haza, család” jelszót állítaná pellengérre a Magyar Hang 43 éves fotográfusa, sőt e blaszfémiát még tetézi is az Erdéllyel (és Alaszkával) kapcsolatos finom utalás.

Manapság egy tisztességes akcióhősnek legyen… mije is?

Vajda Gergely művészeti vezető ezzel az összefoglaló címmel vezényelt öt szerzőtől hat versenyművet, új átiratokat és ősbemutatókat.

Minden műfajnak megvannak az önbeteljesítő mondatai.

Nemrég ünnepelte fél évszázados jubileumát a Sticky Fingers, most pedig elérkeztünk a másik fontos évfordulóhoz: negyvenéves a Tattoo You című Rolling Stones-album.

New York, a 90-es évek elején.

Mihez kezd, aki megtudja, hogy gyógyíthatatlanul beteg? Még a saját válaszát sem tudhatja előre senki. Még egy művész sem.

Ki tudja, mikor láthattuk utoljára Jeremy Ironst Jávor Pál-bajusszal és selyemsállal a nyakában mint talján arszlánt ripacskodni.

Lehet, megtorpan az olvasó egy pillanatra a szerző hetedik verseskötetében a Születésnapom című nyitódarab négy szótagos tiszta rímjénél: „Ki vágyna bár, azér’ se kúr, / nem védett meg az érsek úr”.

Nem muszáj mindent kötetben kiadni. Akkor sem, ha elismert, közkedvelt szerzőről van szó.