Ez a fajta könnyedség, irónia, fájdalom végig jellemző a könyvre. Az első darab után kilencvenegy verset tartalmazó hét ciklus címeinek alapján szerepekre lehet számítani, a születésnapos József Attila-költemény ritmus- és rímképletét idéző beköszöntő után parafrázisokra, dialógusra más irodalmi szövegekkel. Ezt is adja a könyv, miközben a mai hétköznapi viselethez fölvett álarcok mögül ugyanaz a hang beszél. Az emberi kötöttségekről kötött formájú szerelmes, haza-, istenes és csalódásversekben, olykor szonettben, villanellában. Örök szerelemről, amely legföljebb öt évig tart, szeretőről, aki egyedül alszik; demens vénasszonyról, aki ezeréves sérelmeket hánytorgat föl, de arra nem emlékszik, ami tegnap történt; az anya elvesztéséről, a csecsemőszoptatás gyötrelmeiről (Ellök); arról, hogy ami összetart, hogyan mállik szét, „mint árvízben a vályog”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
