2017 őszén kérte fel a The Guardian a rejtőzködő prózaírót, hogy vezessen heti rovatot náluk. A szerző hosszas vívódás után, egy évre elfogadta, az ő szavaival élve egyszerre hízelgő és ijesztő ajánlatot. A lap hasábjain aztán a hétköznapi kérdésektől kezdve a politikán, környezetvédelmen, történelmen, filozófián és női szerepeken keresztül a barátságig, szexualitásig és anyaságig rengeteg mindenről értekezik, önéletrajzi elemekkel átszőve, ami által mintha egyre több és több információt kapnánk e titokzatos alkotóról. Mégis szinte mindegyik szöveg hiányérzetet hagy maga után, talán a műfajból adódóan is: a rövidségük okán épp csak arra alkalmasak, hogy felcsigázzák az olvasót, aztán már vége is. Nincs a kötetnek narratív kerete, Ferrante nem használja szokott prózaírói eszközeit.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
