2017 őszén kérte fel a The Guardian a rejtőzködő prózaírót, hogy vezessen heti rovatot náluk. A szerző hosszas vívódás után, egy évre elfogadta, az ő szavaival élve egyszerre hízelgő és ijesztő ajánlatot. A lap hasábjain aztán a hétköznapi kérdésektől kezdve a politikán, környezetvédelmen, történelmen, filozófián és női szerepeken keresztül a barátságig, szexualitásig és anyaságig rengeteg mindenről értekezik, önéletrajzi elemekkel átszőve, ami által mintha egyre több és több információt kapnánk e titokzatos alkotóról. Mégis szinte mindegyik szöveg hiányérzetet hagy maga után, talán a műfajból adódóan is: a rövidségük okán épp csak arra alkalmasak, hogy felcsigázzák az olvasót, aztán már vége is. Nincs a kötetnek narratív kerete, Ferrante nem használja szokott prózaírói eszközeit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
