Visszhang

Lehet, hogy eddig úgy tűnt, a moldovai Patricia Kopatchinskaja felvétele után nem nagyon van mit hozzátenni Ligeti örökmozgó, szétszálazhatatlan Hegedűversenyéhez, ám az új album meggyőző.

Az éteri és sokrétegű hangok mindig kedvesek a fülnek, baj csak akkor lehet, ha kiderül, hogy ezen kívül semmi nem lesz.

Kilencedik alkalommal borultak fény­árba Pécs belvárosának híres épületei és utcái, az idén már a Zsolnay Negyedben is.

„Már csak egy közeli koncert hiányzik az üdvösséghez”, írtam tavaly az Ensoulment című, visszatérő The The-lemez kritikájának legvégén – és az ima meghallgatásra talált.

Sok évtized eltelt már azóta, hogy M. M. Bahtyin előadta elméletét a regény műfaji sajátosságairól.

Napjainkban nehéz kérdés előtt állnak a nemzetközi összeesküvésekben utazó amerikai akció- és kémfilmek: ki legyen a főgonosz?

Az 1991-es születésű, magyar felmenőkkel rendelkező amerikai zongoraművésznő első lemeze kettős identitásának portréja.

James McMurtry vezetékneve nem véletlenül csenghet ismerősen.

Van ez a családi összejöveteles alműfaja a horrorfilmeknek, amelyben elvonul egy komplett família (plusz egy-két jövendőbeli, merthogy rezonőr is kell).

A kötet szövegeinek nagyobb része tematikus kapcsolódásokra és finom utalásokra épülő novellaciklust alkot.

Wes Anderson, David Lynch, Ridley Scott – sőt Sergio Leone! –, se szeri, se száma a neves rendezőknek, akik ujjgyakorlat gyanánt, meg persze egy rakás pénzért nekiálltak reklámfilmet forgatni.

A görög sípokra emlékeztető fafúvós hangszerek különös helyet foglaltak el minden francia impresszionista zeneszerző szívében.

Dózsa nevét költőink is megörökítették, azt pedig, hogy mit gondoljunk a Dózsa-felkelés okairól és körülményeiről, leginkább Eötvös József Magyarország 1514-ben című, 1847-ben (!) kiadott regényéből tudjuk.