Szemrevaló / Sehenswert

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -
  • 2025. október 8.

Visszhang

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Új filmje egyfelől magán viseli az ezredfordulós mozaikfilmek jegyeit (pl. Bábel; Traffic; Magnólia; Ütközések), másfelől az a vibráló posztmodern energia hajtja, mint a rendező még korábbi sikerét, A lé meg a Lolát (1998). A rendező nagy elánnal száguldozik a megannyi szereplő között, vadul cikázva szándékoltan amatőr musicalbetétek, animációs intermezzók és légibalett performance-ok között, Kenyától az esőáztatta Berlinen át egy menekülteket szállító bárka gyomráig. Az ambíció nyilvánvaló: diagnosztizálná a modern német társadalmat gyötrő nyavalyák hosszú sorát; a középosztály megalkuvását, a geopolitikai és klímakrízis iránti közömbösséget, a fiatalok céltalan sodródását. Az egész omladozó kócerájt pedig csak az agyonhajszolt, alulfizetett bevándorlók láthatatlan hada tartja fenn. Az üzenet nemes, de a megvalósítás némileg széttartó és terjedelmes.

A mágikus realista családregény középpontjában a kaotikus Engels família áll, amelynek minden tagja valamilyen első világbeli szociális kórságot testesít meg.

A családfő Tim (Lars Eidinger) még mindig társadalmilag elkötelezett balos értelmiséginek képzeli magát, miközben multiknak agyal ki greenwashing kampányokat, Milena (Nicolette Krebitz) fehér bűntudatát NGO-s projekt­me­nedzs­menttel enyhíti Kenyában, miközben Frieda lányuk (Elke Biesendorfer) két klímaaktivista kampány között berlini klubokban fedezi fel a pszichoaktív szereket és saját fluid szexualitását, ikertestvére, Jon (Julius Gause) pedig a valóságot maga mögött hagyva egy online VR-játékba temetkezik. A viszonyokat tovább bonyolítja, hogy Milenának van egy kisfia (Elyas Eldridge) egy kenyai liezonból, aki minden második hetet Engelséknél tölt. Bár egy fedél alatt élnek, régen elvesztették egymással a kapcsolatot. Amikor bejárónőjük – akinek a vezetéknevét sem tudják – váratlanul meghal a konyhájukban, helyettest kell találniuk. Vagy­is inkább a helyettes találja meg őket. A titokzatos, érzékeny Farrah (Tala Al-Deen) menekültként érkezett Szíriából egy bizarr LED-lámpával és sötét traumákkal felszerelkezve, készen arra, hogy megváltsa a széthulló családot és saját magát is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.