Egy nagy művész, aki a művészi hitelét bocsátja programszerűen a jó vagy jónak vélt ügyek rendelkezésére: nevével fémjelez műtárgyakat. Jelen dolgozat az A24 stúdióban készült, a Sundance Festivalon debütált, s Mark Anthony Green első nagyjátékfilmje… s nem csak e tényhelyzet kiabál hangosan Malkovichért, hanem a főszerep is.
A maestro ezúttal a boldog kilencvenes évek legeslegnagyobb popsztárját játssza, aki sikerei csúcspontján mint nyúl a cilinderben tűnt el a világ szeme elől – 27 éve már, hogy senki vak hangot nem hallott felőle. A telefonját fel nem vette, a neki címzett leveleket visszahozta a posta, többen állították eskü alatt, hogy vidéken van eltemetve. Bár így lenne, de nem. Szektavezér lett belőle, igaz, tényleg vidéken, valahol Utah porosabb részén (legalább közel van/volt oda a Sundance Institute). Ám most ismét új lemezzel jelentkezik, amelynek bemutatójára gondosan válogatott konesszőröket vár porlepte ranchjára.
S vajh milyen pofát vág egy szektavezér? Hát, olyat, mint amikor elképzeli az ember, hogy ő John Malkovich, és épp egy szektavezért játszik egy társadalomkritikus szofthorrorban. S John Malkovich simán tud olyan képet vágni, mint John Malkovich, ha összekapja magát, még olyanabbat is. Ám nyilván mindenki őszinte sajnálatára, ebben ki is merül adott esetben a művészet. A mellékszereplők papírból kivágott figurák, a történetet pedig maga Móricka képzelte el, félszívvel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
