De már az i kissed a girl című nyitóvers gyerekkori emlékekből táplálkozó sorai is jelzik („és elszégyellem magam, / pedig anyáék sosem tanultak angolul, / (…) rájövök, ha magyarul mondanám, sem értenék meg”), hogy ezeket a szövegeket nem pusztán költői értelemben vezeti a nyelv keresésének programja, de egzisztenciális kérdéssé válik, hogy a lírai én tudja-e a saját érzelmeire, vágyaira és testére vonatkoztatva működtetni a mindennapok heteronormatív viszonyainak leírásához igazodó nyelvet, amelynek kifejezései és szabályai nem tűnnek alkalmasnak a saját tapasztalatainak rögzítésére. A nyílt sebbel a lábaim között című második ciklus egyik szövege például egy többnyelvű párkapcsolaton keresztül szemlélteti az intimitás fogalomkészletének hiányosságait: „négy nyelvet beszélünk összesen, / és egyiken sincs szó arra, / amit napjában többször szeretnénk megnevezni / magunkon és egymáson. // csak orvosi szavak vannak, / gyerekszavak vannak, / trágár szavak vannak”.
A szerző bátor küzdelmet folytat a többségi társadalom előítéletei, valamint a megfélemlítéssel és fóliázással támadó hatalom által csapdába ejtett nyelv felszabadításáért („ezen a nyelven, amin érezni tudok, / nem szabad rólunk beszélni. / nem férünk bele a törvényeikbe”), költőként viszont mintha nem tudná maradéktalanul saját szolgálatába állítani a kritizált diskurzus legelhasználtabb közhelyeit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
