Visszhang: könyv

Robert Seethaler: A névtelen kávéház

Visszhang

A regény hőse, Simon a háború alatt elveszítette apját, anyját.

Hadiárvák otthonában nőtt föl, aztán a piacon dolgozott mindenesként, majd kávéházat nyitott. Valahonnan lett pénze a vállalkozáshoz, biztos elszántan spórolt, de ez mintha nem lenne fontos. Látjuk, mi történik vele, milyen italokat, ételeket készít, a vendégeihez azonban olykor közelebb kerülünk, mint hozzá. Akad piaci díjbirkózó, csélcsap festő, jószívű hentes, van, aki lefelé csúszik, más takarékosan él. Senyvednek, elbuknak vagy meghalnak, csak kulturáltabban, mint ahogy egy Tar Sándor-i korcsma tájékán szokás. Bécsben, 1966-ban feltűnően hosszú ideig lehet lamentálni azon, hogy egy félőrült, de szeretnivaló, ugyanakkor tolvaj nő tetteire mentség-e, hogy szenvedélybeteg. Kapunk monológokat, amelyekhez nem tartozik ember, látni emlékezetes pillanatokat, például ahogy egy alkoholista feje körül, a nyitott ajtóban tejszerű derengés látszik, mert kinn eleredt a hó. Egy-egy mondat világosságot gyújt: „A vízben minden ember szép.” „Anya mindig keresztet rajzolt a hüvelykujjával a homlokunkra, mielőtt beúsztunk.” „Én voltam az… kérlek, ne mondj nekik semmit.”

A bécsi szegény élet a könyv szerint attól lesz a pokolinál egy fokkal jobb, ha az esetlegesen összekerült emberek tisztességgel bánnak egymással. Az az egyszerű öröm is segíthet túlélni valakinek, hogy minden hétvégén meglátogat egy nénit az otthonban, és ámítja, hogy az üzlet továbbra is jól megy, mert a puncs, amit ott mértek, az ő receptje alapján készült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.