Ám a sorrendben 13. album elkészítésének baljós előjelei voltak: az előző LP turnéját szervezési okok miatt lemondta a neves blues-rock duó, majd a menedzsmentjétől is megvált. Dan Auerbach énekes-gitáros és Patrick Carney dobos a dalírásba menekült, amihez ezúttal is külső segítséget vettek igénybe. Csak amíg legutóbb Beck és Noel Gallagher volt a két fő kollaborátor, addig most a veterán Rick Nowels (korábbi ügyfelek: Belinda Carlisle, Lana Del Rey és sokan mások), valamint a hiphop és R&B irányából érkező Scott Storch ajánlotta fel szolgálatait. Sőt az egyik dalban még az „amerikai Mándoki”, Desmond Child is besegített társkomponista és vokalista szerepkörben. Valószínű, hogy az elmúlt hat évben igencsak pörgős üzemmódba kapcsolt The Black Keys esetében jobb lett volna, ha megállnak egy kicsit, ugyanis a No Rain, No Flowers unalmas, steril, grúvmentes lemez, jellegtelen, semerre sem hömpölygő blues-pop-lounge dalokkal.
Auerbach sokszor túlerőlteti a falzettet, és hiába jó időnként a hangszerelés, ha a dalszerzői véna ezúttal cserbenhagyta az eredetileg ohiói, de már jó ideje Nashville-ben élő kettőst. Egyetlenegy dal emelkedik ki a középszerből, ez pedig a Man on a Mission, amelyben a szinte fúvós hangszernek tűnő gitár egy kicsit megidézi a Lonely Boyt. Bízzunk benne, hogy most szünet következik, és kedvenceink hamarosan ismét rálelnek a múzsájukra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
