Bár a két évvel ezelőtti People Like Me & You-hoz képest az Everything Must Make Sense! egy hajszálnyival halványabbra sikeredett. A tagok szerint ez az eddigi legambiciózusabb albumuk, a valamivel keményebb hangzás pedig az új producer, az eddig főleg metálcsapatokkal dolgozó David Radahd-Jones számlájára írható. Kár, hogy a szakember többször is túltolja a produkciós munkát, különösen a vonósokkal és fúvósokkal egyaránt megküldött Death of Me-ben. A Sherlocks legnagyobb erénye és ismertetőjele továbbra is az, hogy a verzéket mindig egy rövid kiállással zárják le (a „tuctuc-színtéren” ezt hívják dropnak), és utána már jöhet is a bombasztikus refrén.
Három dal menti meg a lemezt a középszerűségtől, ezek viszont tényleg nagyon emlékezetes darabok. Az egyik a nyitó és egyben címadó szám, egy remek dallammal ellátott, életigenlő, pörgős sláger. Szintén kiemelkedik a kicsit Secret Machines-es záródal, a Here Comes the Rain, valamint az együttes eddigi magnum opusa, a hat és fél perces Bones. Olyan a hangzása, mintha Noel Gallagher beszállna a Kasabianbe (amire koncerten már volt is példa), bár a zenészek szerint az ihlet inkább a Prodigy és a Primal Scream irányából jött. Az album meghallgatása ezen három dal miatt javasolt leginkább, de későbbi lejátszások után talán a többi számot is „jóra lehet hallgatni”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
