Ezek a rétegek gyakran összecsúsznak, termékeny játékba lépnek egymással, amit elsősorban az tesz lehetővé, hogy a kötetkompozíció bátran szembemegy a berögzült olvasási stratégiáinkkal. A ciklusok, a címek és az intertextuális utalások szerepe folyamatosan átértelmeződik, az egyes szövegek, a tartalom és a jelentés nem alárendeltjei, hanem legfőbb mozgatói az önálló költeményeket összefüggő egésszé formáló konstrukciónak. Így fordulhat elő, hogy az első ciklus címe (Vasárnapi ebéd) egy következő egységben elhelyezett versből (Csont) származik, vagy hogy két egymás mellé kerülő költemény címe (Család/
Cseléd) a szövegek ismeretében felcserélhetővé válik, vagy hogy bizonyos pontokon – QR-kódok beolvasásával – egy másik mediális térbe, a hangzó szöveg és a zene világába is átlépünk egy versmeditáción (Fekete) és egy kórusművön (Missa Echologica) keresztül.
A megértés és a megismerés görcsösségét oldani kívánó gesztusok fontosságát az utolsó vers zárlata is hangsúlyozza: „Megfutamodás-e visszakozni / vagy új paradigma: / a gyengédség mint módszer, / mely enged a megismerés kényszeréből, / tárgyában felismeri az alanyt, / s lenni hagyja.” A kötet egészét jellemző érdekes és érzékeny ötletek és egyenletes minőségű szövegek ellenére a záró három összetett hosszúvers magasan kiemelkedik az anyagból.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
