Zene

Emily Haines nem az a fajta lány, aki félrevezető jelekkel hívná fel magára a figyelmet: első, jó érzékkel őszre időzített kislemeze, a Doctor Blind pontosan olyan búvalbélelt, egyúttal finom, hűvös és távolságtartó volt, mint amilyennek az immár egész estés Knives Don't Have Your Backen az első perctől a legutolsóig mutatja magát.

A könyvet német nyelvterületen biztató előjelek, kedvező ítéletek és a siker delejes mennyiségi adatai övezték. Innen, a keleti vártáról úgy tűnik: a művet egyaránt bizalmába fogadta a német zsurnálkritika (az analízis hosszabb időt igényel) és az olvasói szeszély (az újraolvasás mérési szakasza még nem következhetett be).

Adolf Hitler vélekedése szerint "... - történelmi szempontból nézve - megbocsáthatatlan paródia, hogy Attilának és hunjai utódainak legyen a legszebb fővárosa a Nibelungok folyója mentén". De természetesen nem ezért igyekezett mindenáron tartani Budapestet a szovjet előretöréssel szemben, hanem elsősorban a visszavonuló német hadsereg üzemanyag-utánpótlása miatt, amelynek legfőbb forrása ekkor már Magyarország, a dél-zalai olajmező volt.

A cím igencsak félrevezető - annak alapján a norvég Edvard Munch vagy a dán Asger Jorn festészetéből fakadó hagyomány továbbélésének dokumentumaira várhatnánk, ám az expressziónak, az expresszivitásnak csak közvetve, visszfényszerűen vannak éppen hogy parázsló nyomai.

Nyolc kis kritika

Az Európa Kiadó, a Balaton és sok más együttes egykori gitárosa elkészítette első lemezét, amely Gémes Jánosnak, Dixinek (1943-2002) állít emléket. (Nekrológunkat lásd: "Sötétben káprázó jelenés", Magyar Narancs, 2002. június 27.) A Dönci Project néven jegyzett produkció nem klasszikus szólóalbum, inkább szellemidézés. Ráadásul az "asztaltáncoltatásban" olyan előadók vettek részt, akik eddig talán nem is ismerték egymást: Cseh Tamás, Szűcs Krisztián (HS7), Peter Ogi, Somló Tamás, Víg Mihály, Szekeres András (Junkies), hogy csak néhány nevet említsünk.

A hetvenes évek elején Sebőn kívül többek is játszottak József Attilát; én például a Kaláka, a Syrius vagy Dévényi Ádám feldolgozásait éppúgy bírtam, de most hajlok a sarkításra: ha József Attila, akkor a Sebő...

A zeneipar januárban a téli álmaival bíbelődik, de tavalyról még simán ajánlható pár figyelemre méltó lemez.

Kertész Imre 1975-ös Detektívtörténete egy fiktív latin-amerikai diktatúrában játszódó história: a Rákosi- és Kádár-kor tapasztalatainak kódolt, elkeseredett jegyzőkönyve. A kisregény elhallgatásai, fikcionáltsága, talán épp a vázlatossága, erős elnagyoltsága miatt tűnhetett ideális filmes alapanyagnak.

Lehet royalista egy munkáspárti vezető? Elképzelhető, hogy egy királynő bulvárlapoknak tetsző gesztusokkal, a politikai manipuláció eszközeivel kénytelen masszírozni a monarchia népszerűségét?

Éppenséggel ez egy nem túl sok jóval kecsegtető cím. Ha még hozzávesszük, hogy spanyol gyártmány, előfordulhat, hogy megsokszorozódnak a félelmeink - már ha szeretünk annyira moziba járni, hogy ne szégyelljük előítéletességünket, inkább afféle önvédelmi praxisként tekintsünk rá.

Most akkor kezdjem azzal, hogy ez a Jane Eyre megéri a munkát? Zsótér Sándor, az előadás rendezője színpadra adaptálta Charlotte Brontë Jane Eyre című regényét - ennek a cselekedetnek már a kontextusa sem érdektelen: a három Brontë nővér közül ma alighanem az egykönyves Emilyt ismerik legtöbben (Üvöltő szelek, Schwajda György készített színpadi változatot belőle), noha a maga korában Charlotte és kivált a Jane Eyre volt a legsikeresebb.

"Lágy szellő lengedez, madarak édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek.

Csalóka mű. A Magvetőnél (nagyjából fordított időrendi sorrendben) megjelent négy Ulickaja-kötet közül a befogadás szempontjából talán ez kelti a leginkább kettős érzéseket.