Apropó nélkül - Vecsernyés János: Emelet (film)

  • - szerbh -
  • 2007. január 18.

Zene

Kertész Imre 1975-ös Detektívtörténete egy fiktív latin-amerikai diktatúrában játszódó história: a Rákosi- és Kádár-kor tapasztalatainak kódolt, elkeseredett jegyzőkönyve. A kisregény elhallgatásai, fikcionáltsága, talán épp a vázlatossága, erős elnagyoltsága miatt tűnhetett ideális filmes alapanyagnak.

Kertész Imre 1975-ös Detektívtörténete egy fiktív latin-amerikai diktatúrában játszódó história: a Rákosi- és Kádár-kor tapasztalatainak kódolt, elkeseredett jegyzőkönyve. A kisregény elhallgatásai, fikcionáltsága, talán épp a vázlatossága, erős elnagyoltsága miatt tűnhetett ideális filmes alapanyagnak.

A gazdag Hoffmann fia (Haumann Máté) neuraszténiás; romantikus szabadságvágya rendre depressziós rohamokba viszi. Kapcsolata szüleivel felületes, apja (Haumann Péter) a közös vacsorák alkalmával történetekkel, receptekkel tölti meg a közéjük dermedt csendet. Az anya (Takács Kati) akarat és vágy nélküli, szigorúan leszabályozott személyiség. A diktatúrában (ahol ráadásul "Emelet" néven titkosrendőrség is működik) végzetes lehet minden félreértés...

Sokatmondó, hogy Vecsernyés mit tartott meg és mit írt át (Háy János segítségével). A filmben a politikai elnyomás kevésbé fontos és kidolgozott, ami aktualitás híján talán érthető is - de hogy az antiszemita részek miért maradtak ki? Talán félrevinnének? A vásznon hangsúlyos hedonisztikus részek - evés, ivás, receptmesélés - viszont a könyvből hiányoznak. A (kamera mögül érkező) rendező talán a gazdagok steril világában érezte megtalálni azt a fojtó légkörű, szabadság- és érzelemhiányos légkört, ami a diktatúrára hasonlít. Lajos Tamás operatőr (olykor túlságosan is) artisztikus, némileg bágyadt világot teremtett, mindenre rájön egy szürke réteg: a titkosrendőrök egyeningjei, az öltözőszekrények, a jólét tárgyi megjelenése, azaz minden egyforma lesz - ritka sikerült képi transzformációja ez (pl.) a Kádár-kornak. A kis mélységélességű képek vaksága, homálya beszorítja, fullasztja a nézőt. Amivel már inkább gond van, az a két Haumann - az idősebb tetszelgő, eszköztelennek nem nevezhető stílusa felbontja az egységes figurát: szinte jelenetről jelenetre (néha jeleneten belül is) más és más. Így pár szép pillanat mellett egy erősen heterogén figurát kapunk. Haumann Máté ellenben súlytalan, a könyvben oly hangsúlyos "gyűlölöm"-ökben tobzódó kvázimonológot épp csak elhadarja. Csak a rendőrfigurák (Csuja Imre, Iglódi István, Fekete Ernő) jók.

Az Emelet apropó nélküli, a szabadság és rabság kérdéseiről nem akar vagy nem tud beszélni, az egyéni drámák pedig kellő erély híján szétaprózódnak benne.

A HungariCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.