Magyar Narancs: Reinhold Glière kürtversenye nem szokványos darab: a sztálini érában, 1951-ben mutatták be Leningrádban, de stílusában meghatározó a nyugati romantikus zene hatása is. A szólistának igen nehéz dolga van benne – a berliniekkel például előtted senki sem játszotta. Miért gondoltál arra, hogy érdemes elővenni?
Radek Baborák: A kürtre írt repertoár közel sem olyan gazdag, mint a zongoráé, a hegedűé vagy a csellóé, ezért meg kell becsülnünk minden versenyművet, főként a romantikus vagy posztromantikus stílusban íródottakat. Nekünk sajnos nincsenek olyan grandiózus darabjaink, mint Rachmaninov zongoraversenyei, ezért a Glière-versenymű tulajdonképpen egyfajta pótlék. Amikor Berlinben elkezdtük próbálni, néhány zenész nagyon szkeptikus volt a darab minőségét illetően. De mégis, olyan mű, amelyet öröm játszani és hallgatni is – kiváló példa erre a harmadik tétel hopák táncmotívumának magával ragadó energiája.
MN: Az eredeti, Valerij Polek-féle virtuóz kadenciával fogod-e játszani Szegeden, vagy van saját verziód?
RB: Csak rövid ideig tanultam zeneszerzést, valójában azért, mert kellett egy kibúvó a sorkatonaság alól. Nagyszerű professzorommal a zeneszerzés mellett egy sor modern művet elemeztünk, így sikerült képbe jönnöm a kortárs repertoárral is. Mostanság főként szólókürtre írok rövidebb darabokat, a kadenciák viszont mindig a szívügyeim voltak. A Glière-hez három különböző kadenciám is van, ezek közül fogom valamelyiket elővenni, vagy esetleg összeállítok belőlük egy újat.
MN: Melyik múltbéli zeneszerzőt kérnéd meg arra, hogy írjon neked egy kürtversenyt?
RB: Kapásból Brahms és Sibelius jut eszembe, illetve természetesen Dvořák. A gondolataim régóta az átiratok körül forognak, foglalkoztat például, hogy nekiveselkedjek valamelyik Dvořák-versenyműnek. Örömteli dolog, hogy Mozart több kürtversenyt is írt, Beethoven viszont fájdalmasan hiányzik a klasszikus repertoárból. A kürtirodalom mintegy negyven jelentős versenyművet tartalmaz, de ezek többségét sajnos ritkán hallani, mert kevésbé ismert szerzők tollából származnak. Majdnem kifelejtettem valakit: nagyon boldog lennék, ha Schubert is írt volna kürtversenyt!
MN: Melyik az a darab, amelyik szerinted több figyelmet érdemelne?
RB: A kiváló svéd zeneszerző, Kurt Atterberg kürtversenye mindenképpen ilyen. De hiába állítom, hogy valamit sikerre lehet vinni, a koncertszervezőket és más művészeti döntéshozókat gyakran nehéz meggyőzni. Akad persze kivétel: John Williams 2003-ban keletkezett kürtversenye a szólista és a zenekar szempontjából is komoly technikai kihívás, de jövőre lehetőségem adódik eljátszani a Cseh Filharmonikusokkal, Daniel Harding vezényletével.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
