Interjú

„A hibát kell arannyá változtatni”

Palojtay János zongoraművész

Zene

A harmincas éveiben járó zongoraművész fél lábával az underground színtéren, a másikkal a koncerttermek színpadán áll, és szívesen venné, ha bátrabban megszólítanák a koncert után. Akkor is, ha aznap este nem elégedett.

Magyar Narancs: Klasszikus zongoraművészként improvizálni is szoktál. Nem megszokott dolog.

Palojtay János: Sajnálom, hogy nem az, egy számomra ideális világban a zenész folyamatosan kísérletezik; ha épp nem is alkot, legalább átír, és – szinte csak mellesleg – a sajátjai mellett mások darabjait is játssza. Zeneszerző és előadó szétválasztása eleve viszonylag friss fejlemény, száz-százötven éve jobban elmosódtak a határok. Kiváltképp a barokk korban vagy az azt megelőzőkben, amikor a kotta sokkal inkább csak tájékozódási pontként szolgált, nem a mű végleges állapotát mutatta.

MN: Egészségtelen ez a szétválasztás?

PJ: Úgy látom, sok baj forrása. Tapasztalataim szerint az a kevés szerző, aki hangszeresként is rendszeresen fellép, sokkal átélhetőbb zenét ír, és talán kicsit szolidárisabb is az előadókkal, már ami a játszhatóságot illeti. Azok a hangszeresek pedig, akik maguk is komponálnak, más szerzők logikáját is hamarabb feltérképezik. A könnyűzenében – bár Weber Kristóf „mai népzene” megfogalmazását jobban szeretem – általános, hogy kottát olvasni alig vagy nem tudó zenészek addig próbálgatják az akkordokat, dallamokat, míg egyszer csak azt mondják: ez az, legyen így. Mi, az úgynevezett „komolyzenészek” hajlamosak vagyunk ezt lenézni a tudatosság hiánya miatt, holott az elmúlt néhány évszázad legtöbb műve lényegében ugyanígy keletkezett: először született a zene, majd abból a kotta. Csak persze sokkal több mesterségbeli tudással. Vélhetőleg egy fúga akkor is papíron született, és csak azután szólalt meg, ugyanakkor a mai kortárs komolyzenében kicsit túlsúlyban érzem a szerkesztés szerepét az ösztönösséghez képest. Persze ezek nem ilyen tisztán szétválasztható dolgok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.