Plácido Domingo fináléja

Otello az alvilágban

Zene

Augusztus közepén több argentin újság is egy Plácido Domingo körül dagadó újabb botrányról cikkezett. Aztán ismét előkerült a nem először hangoztatott vélemény, miszerint a tenorból lett baritonnak ideje hátrébb lépnie.

Augusztus 13-án az argentin rendőrség nagyszabású akcióval kapcsolta le az Escuela de Yoga de Buenos Aires (Buenos Aires-i Jógaiskola) nevű bűnszektát. Több mint ötven helyen végeztek rajtaütést és tizenkilenc személyt tartóztattak le; köztük az alapítót, az Angyal néven ismert Juan Percowiczot. A szigorú hierarchia szerint szervezett szekta – élén a Mesterekkel, alattuk a Zsenikkel, majd a Tanítványokkal – egy tízemeletes fővárosi épületben tartotta összejöveteleit, amelyekhez nem volt szükségük szútrákra, de még jógamatracokra sem. A privát partikon rendszeres volt a csoportos szex, amit a tagok gyerekei is nézhettek. A kilencvenes években egyszer körbeszaglászta ugyan őket a rendőrség, de a kör befolyásos barátai miatt a vádemelésig sem jutottak. (Akkor egy amerikai delegáció járt közben a vezérért, letartóztatását politikainak címkézve.) A szektát most pénzmosással, zsarolással, emberkereskedelemmel és illegális prostitúcióval vádolják, és mivel Argentínában a nagykorúak szexuális kiárusítása nem ütközik törvénybe, ez utóbbi kiskorúak futtatását jelenti. A kör VIP Geisha kódnéven kínálta szexuális szolgáltatásait, ezeket nemzetközi hírességek, cégvezetők vehették igénybe az argentin fővárosban, Las Vegasban, Chicagóban és New Yorkban.

A nyomozati anyag kiszivárgott részletei szerint Domingo huszonhat éve ismerte a szekta tagjait. Domingo egy mexikói lapnak adott interjúban ezt nem tagadta, mi több, a barátainak nevezte őket, akiket azonban félreismert. „Sokéves barátságokról derült ki, hogy csak kihasználtak engem, és ez szomorú” – mondta egy mexikói tévécsatornának. Csakhogy több lap is publikálta azokat a hangfelvételeket, amelyeken maga az énekes hallható. Az egyiken egy magas rangú szektataggal, a zongoraművész Susana Mendelievichcsel beszélget. A felvétel szerint a Domingo hangján beszélő férfi egy, a menedzserei elől gondosan titkolt találkáról egyeztetett. Egy másik felvételen Mendelievich egy Plácido nevű kliensről beszél, akinek ő maga készül örömet szerezni. Egy harmadik lehallgatott hívásban viszont arra panaszkodik, hogy harminc éve próbálják kiépíteni a kapcsolatot Domingóval, aki még mindig nem csatlakozott a szektához.

A hőstenor védelmében illik elmondani: a jógaiskola, amely hírességek megnyerésében látta a siker útját, hosszú ideje igyekezett megnyerni magának Domingót, de Domingo nem állt kötélnek. Több mint 176 ezer órányi hangfelvétel készült harmincöt szektatag mobiltelefonjának lehallgatásával, és többször nem hangzik el az énekes neve. Talán nem is csámcsogott volna rajta az argentin, a spanyol és az amerikai sajtó, ha a veterán művész hírnevét nem tépázta volna már meg a három éve kirobbant #metoo-ügye. Ha az nincs, talán ez a botrány sem szorongatná úgy az énekest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.