Plácido Domingo fináléja

Otello az alvilágban

Zene

Augusztus közepén több argentin újság is egy Plácido Domingo körül dagadó újabb botrányról cikkezett. Aztán ismét előkerült a nem először hangoztatott vélemény, miszerint a tenorból lett baritonnak ideje hátrébb lépnie.

Augusztus 13-án az argentin rendőrség nagyszabású akcióval kapcsolta le az Escuela de Yoga de Buenos Aires (Buenos Aires-i Jógaiskola) nevű bűnszektát. Több mint ötven helyen végeztek rajtaütést és tizenkilenc személyt tartóztattak le; köztük az alapítót, az Angyal néven ismert Juan Percowiczot. A szigorú hierarchia szerint szervezett szekta – élén a Mesterekkel, alattuk a Zsenikkel, majd a Tanítványokkal – egy tízemeletes fővárosi épületben tartotta összejöveteleit, amelyekhez nem volt szükségük szútrákra, de még jógamatracokra sem. A privát partikon rendszeres volt a csoportos szex, amit a tagok gyerekei is nézhettek. A kilencvenes években egyszer körbeszaglászta ugyan őket a rendőrség, de a kör befolyásos barátai miatt a vádemelésig sem jutottak. (Akkor egy amerikai delegáció járt közben a vezérért, letartóztatását politikainak címkézve.) A szektát most pénzmosással, zsarolással, emberkereskedelemmel és illegális prostitúcióval vádolják, és mivel Argentínában a nagykorúak szexuális kiárusítása nem ütközik törvénybe, ez utóbbi kiskorúak futtatását jelenti. A kör VIP Geisha kódnéven kínálta szexuális szolgáltatásait, ezeket nemzetközi hírességek, cégvezetők vehették igénybe az argentin fővárosban, Las Vegasban, Chicagóban és New Yorkban.

A nyomozati anyag kiszivárgott részletei szerint Domingo huszonhat éve ismerte a szekta tagjait. Domingo egy mexikói lapnak adott interjúban ezt nem tagadta, mi több, a barátainak nevezte őket, akiket azonban félreismert. „Sokéves barátságokról derült ki, hogy csak kihasználtak engem, és ez szomorú” – mondta egy mexikói tévécsatornának. Csakhogy több lap is publikálta azokat a hangfelvételeket, amelyeken maga az énekes hallható. Az egyiken egy magas rangú szektataggal, a zongoraművész Susana Mendelievichcsel beszélget. A felvétel szerint a Domingo hangján beszélő férfi egy, a menedzserei elől gondosan titkolt találkáról egyeztetett. Egy másik felvételen Mendelievich egy Plácido nevű kliensről beszél, akinek ő maga készül örömet szerezni. Egy harmadik lehallgatott hívásban viszont arra panaszkodik, hogy harminc éve próbálják kiépíteni a kapcsolatot Domingóval, aki még mindig nem csatlakozott a szektához.

A hőstenor védelmében illik elmondani: a jógaiskola, amely hírességek megnyerésében látta a siker útját, hosszú ideje igyekezett megnyerni magának Domingót, de Domingo nem állt kötélnek. Több mint 176 ezer órányi hangfelvétel készült harmincöt szektatag mobiltelefonjának lehallgatásával, és többször nem hangzik el az énekes neve. Talán nem is csámcsogott volna rajta az argentin, a spanyol és az amerikai sajtó, ha a veterán művész hírnevét nem tépázta volna már meg a három éve kirobbant #metoo-ügye. Ha az nincs, talán ez a botrány sem szorongatná úgy az énekest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.