Zene

Film: új fasisztát szánt az eke (Amarikai história X)

Máig sokat vitatott gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy a legtöbb felsõoktatási intézményben és néhány munkahelyen számszerûen meg van határozva, minimum hány valamilyen etnikai háttérrel rendelkezõ jelentkezõt kell felvenniük, különös tekintettel az afro-amerikaiakra, úgy is, mint numerus clausus. Az ottani neonáci csoportosulásoknak kedvelt vesszõparipája ez, ami nem is csoda, hiszen a fiatalokat érinti, tehát ideális érvként szolgál a toborzáskor.
  • Orosz Ágnes
  • 1999. április 22.

Legyen közös cellánk (Ladányi Andrea táncművész)

1985-ben a Gyõri Balett tagjaként az év táncosa díjat nyerte, ám azóta még sokkal többet tud. Körbeutazta a világot, kortárs táncos és koreográfus lett belõle, sõt exkluzív fotómodell. Bármire képes (a mozdulataival). Grunwalsky Ferenc lefotózta, kiállította, õ maga pedig darabot rendezett a kiállításhoz.
  • 1999. április 22.

Moszkvai Jégcirkusz: Az oroszok már a Ligetben vannak

Ha már jég, kezdjük a kályhánál. Valamikor a hatvanas évek végén ment a tévében a Repülõ Doriák címû francia-nyugatnémet-olasz koprodukcióban készült sorozat, így a hazai közönség is hétrõl hétre rághatta a körmét, vajon a cirkuszi trupp legjóképûbb csákójának, Vico Doriának sikerül-e végre megugrania a hármas, késõbb a négyes szaltót. Vicót egy valódi jégtáncos, a kor jellegzetes német bájgúnára, Hans-Jürgen Bäumler alakította, aki a sorozat nyomán Roger Moore-hoz, sõt Stanislaw Mikulskihoz mérhetõ sztár lett Magyarországon.
  • - legát -
  • 1999. április 22.

Nyabingi, reggae, dub és más furcsaságok

Igen komoly reggae-megszállott vagyok, így nagyon megörültem, hogy a Mafioso Records terjeszteni kezdte három reggae-kiadó, a Heartbeat, a Ras és a kifejezetten 70-es évekbeli dubokra koncentráló Munich Records kiadványait. A bõséges és vitathatatlanul minõségi kínálat újdonságaiból megpróbálok "távirati" áttekintést adni; akinek meg kedve szottyan közelebb kerülni ehhez a barátságos világhoz, az látogasson el az I & I Recordsba - a választék és a belehallgatás is mûködik.
  • 1999. április 22.

Könyv: Vezér út 1. (Alan Massie: Augustus)

A római császárkor elindítójával, Gaius Julius Caesar Octavianus, a késõbbi Augustus életével és dolgaival kapcsolatban meglehetõsen egységes szemlélet alakult ki. Octavianus, aki mostohaapja, Julius Caesar meggyilkolása idején mindössze tizenkilenc éves volt, ahelyett, hogy rockegyüttest alapított vagy beállt volna hajtáspajtásnak, konzullá neveztette ki magát, majd rövid kakaskodás után szövetkezett két másik Julius Caesar-pártival, Antoniusszal és Lepidusszal, megalakítva ekképp a második triumvirátust, ami legfõképpen a parancsnokságuk alatt álló légiók összevonását jelentette. Az így létrejött hadsereg Philippinél legyõzte Caesar gyilkosainak, Cassiusnak és "te is, fiam" Brutusnak a légióit, ami a köztársasági Róma "hivatalos" serege volt, azután bevonultak Rómába, egy kiadós proscriptióval nyomatékosítva, ki az úr a háznál, majd jól fölosztották egymás közt a hatalmat. Octavianus még ekkor is csak 22 éves volt, de mégis sokkal rutinosabb versenyzõnek bizonyult, mint idõsebb bajtársai, akik mindketten bekattantak a maguk módján: Lepidus Afrika királyának képzelte magát, Antonius Kleopátrával való hetyegését pedig mindenki ismeri. Octavianusnak tizenöt évébe telt, míg a "köztársaság egyedüli védelmezõjeként" sikerült leszámolnia Lepidusszal és Antoniusszal, a szenátustól megkapta az Augustus (fenséges) nevet, és abszolút egyeduralkodóvá vált, ráadásul dinasztikus törekvéseit is kinyilvánította. Mégis ügyelt a látszatra, beérte köztársasági eredetû jogkörökkel (nem úgy mostohaapja, aki "Mars és Vénusz istenek leszármazottjának, a földön megjelent istennek, az egész emberi nem megváltójának" kiáltotta ki magát), és békepolitikájával sikerült meggyõznie a rómaiakat, hogy csak az a helyes út, amit õ képvisel. Augustusnak szerencséje is volt, hetvenhét évig élt, befejezett életmûvet hagyott hátra, a nép halála után istenné nyilvánította.
  • - legát -
  • 1999. április 15.

Könyv: Királygiccs (Kathleen Winsor: Amber)

Meg kell hagyni, azok a régi giccsõrök nemcsak mertek, de tudtak is írni. A regényes történelemmel körített románcok és kalandos történetek a harmincas években jöttek divatba Amerikában. A mûfaj vitán felül álló csúcsteljesítménye, a giccs apoteózisa persze az Elfújta a szél volt és maradt. Ez a megkerülhetetlen alapmû szolgált mintául Kathleen Winsor Amber címû nagy regényéhez is. Ms. Winsor Ms. Mitchelltõl tanulta el a jellemábrázolást, a történetvezetést és a giccs karakteres történelemszemléletét. Ez röviden úgy néz ki, hogy a szerzõ a többé-kevésbé pontosan követett történelmi eseményekbõl épít nagyszabású, színes és mozgalmas kulisszát a szereplõk nem kevésbé színes és mozgalmas magánélete mögé.
  • - borz -
  • 1999. április 15.

Táncszínház: Tűsarok (Nigel Charnock Company: Human Being - Trafó)

A már közhelyszerûen legendásként emlegetett, a táncterrorról elhíresült, nemet, kort, konzervativizmust nem tisztelõ DV8 Company egykori alapítója, a színész, táncos Nigel Charnock ezúttal egy önálló esttel járt itt. Zseniálisra sikerült az emberi lényt vizslató one man show. Nigel transzvesztitaként táncol, féltékeny homoszexuálisban nyomja, majd merész váltással szerelemrõl, szexrõl, istenfélelemrõl, halálról, anyjáról beszél. Mielõtt még bárki homofób rohamot kapna, és kicsúszna a száján, hogy miért meleg minden táncos, vegyünk egy mély lélegzetet.
  • - sisso -
  • 1999. április 15.

World music: kedves

olvasóim, az alábbi összeállításon április 11-én munkálkodom. Arról, hogy valamennyi elõadó ismeri József Attilát, nem vagyok meggyõzõdve, de a költészetrõl sokat tud némelyikük, garantálhatom.
  • 1999. április 15.

Csak úgy írom ide (Tom Waits: Mule Variations)

Hát nagyon ideje volt. Hat év múltán újabb stúdióalbum, Variációk egy öszvérre, csupa friss szerzemény. Úgyhogy ha a kedves olvasó itt leteszi a lapot, és húz a legközelebbi boltba, részemrõl rendben, semmi harag.
  • 1999. április 15.