Film: új fasisztát szánt az eke (Amarikai história X)

szerző
Orosz Ágnes
publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Máig sokat vitatott gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy a legtöbb felsõoktatási intézményben és néhány munkahelyen számszerûen meg van határozva, minimum hány valamilyen etnikai háttérrel rendelkezõ jelentkezõt kell felvenniük, különös tekintettel az afro-amerikaiakra, úgy is, mint numerus clausus. Az ottani neonáci csoportosulásoknak kedvelt vesszõparipája ez, ami nem is csoda, hiszen a fiatalokat érinti, tehát ideális érvként szolgál a toborzáskor.

Amerikai história X

Derek (Edward Norton - Larry Flynt, a provokátor) apja ugyanezt hozza fel egy családi vacsoránál, mivel nem nézi jó szemmel fia rajongását fekete irodalomtanára iránt. Ezt a film vége felé tudjuk meg, mikor már az is kiderül, hogy Derek, nem sokkal apja rejtélyes halála után, a helyi fajvédõk vezérének pártfogásába kerül, majd neonáci karrierjét félbeszakítja egy hároméves börtönbüntetés, amit valami felfoghatatlanul brutális gyilkosságért kap. A filmnek azonban nem õ, hanem úgyszólván nyomdokaiba lépõ öccse a fõszereplõje (Edward Furlong - Terminátor 2.), aki Derek szabadulása után nehezen tud lépést tartani az idõközben észhez tért bátyjával.

A fajgyûlöletrõl szóló filmekben legtöbbször, jobb híján, magát a szándékot kell értékelni. Az igencsak összetett probléma megfelelõ ábrázolása még a legnagyobbaknak is csak ritkán sikerül. Az Amerikai historiának alapvetõ célja feltételezhetõen az elrettentés, amihez megragad minden eszközt. Igazán hatásos jelenetei közvetlenül kapcsolódnak a csak kevesek által ismert amerikai kertvárosi neonáci miliõhöz. Ebben a látványtervezésnek legalább akkora a szerepe, mint a rendezésnek, ez utóbbi hiányosságai viszont a többi jelenetben és a film egészében is jócskán megmutatkoznak.

A film több mint felét kékes-fekete-fehér visszaemlékezések teszik ki, maga a cselekmény egy nap alatt játszódik. Ez látszólag bonyolulttá teszi a valójában nem túl árnyalt történetet. Derekrõl például egyáltalán nem tudjuk, mit csinált, mikor éppen nem náciskodott, legfeljebb azt, hogy a látszat ellenére "szerette a családját". A végkicsengés is a család fontosságát hangsúlyozza természetesen, még ha végeredményben pont a kedves apuka hatására lett is a fiúkból az, ami. A nõi szereplõk (az anya és a nagyobbik lánytestvér) egyébként csak jelzésszerûen vannak jelen, véleményt már csak a legkiélezettebb helyzetben nyilváníthatnak, akkor is fõleg azért vannak ott, hogy Dereknek legyen kivel erõszakoskodnia. Derek barátnõje kivétel, de ez is azt bizonyítja, hogy a forgatókönyvíró a rasszista figurák kidolgozására koncentrált, a többivel ellenben nem bajlódott sokat. Az egész film kétségtelenül Edward Norton szokás szerint kitûnõ alakítására épül, emiatt viszont maradtak benne olyan részek, amikre a történet szempontjából ugyan nem sok szükség van, de a rendezõ Norton miatt sajnálta kivágni õket. Az egész meglehetõsen bõ lére van eresztve, és megtûzdelve esztétikus, ám tökéletesen felesleges képsorokkal. A zenéjét pedig mintha a Filmzenék hangulatfestéshez címû CD-gyûjtemény olcsóbbik kiadásáról válogatták volna össze.

Mindezen túl hiányzik belõle egy karizmatikus neonáci vezéralak - aki Derekkel ellentétben a meggyõzõdésénél marad -, a filmben szereplõ úriember ugyanis egy szimpla köcsög. Pedig mint tudjuk, az ilyenek az igazán veszélyesek, ha egyáltalán.

Orosz Ágnes

Amerikai história X (American History X); színes és fekete-fehér amerikai, 1998, 107 perc; rendezte: Tony Kaye; látvány: Jon Gary Steele; szereplõk: Edward Norton, Edward Furlong, Fairuza Balk, Beverly D´Angelo, Elliot Gould, Stacy Keach; a Flamex mozija

szerző
Orosz Ágnes
publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...