Amerikai história X
Derek (Edward Norton - Larry Flynt, a provokátor) apja ugyanezt hozza fel egy családi vacsoránál, mivel nem nézi jó szemmel fia rajongását fekete irodalomtanára iránt. Ezt a film vége felé tudjuk meg, mikor már az is kiderül, hogy Derek, nem sokkal apja rejtélyes halála után, a helyi fajvédõk vezérének pártfogásába kerül, majd neonáci karrierjét félbeszakítja egy hároméves börtönbüntetés, amit valami felfoghatatlanul brutális gyilkosságért kap. A filmnek azonban nem õ, hanem úgyszólván nyomdokaiba lépõ öccse a fõszereplõje (Edward Furlong - Terminátor 2.), aki Derek szabadulása után nehezen tud lépést tartani az idõközben észhez tért bátyjával.
A fajgyûlöletrõl szóló filmekben legtöbbször, jobb híján, magát a szándékot kell értékelni. Az igencsak összetett probléma megfelelõ ábrázolása még a legnagyobbaknak is csak ritkán sikerül. Az Amerikai historiának alapvetõ célja feltételezhetõen az elrettentés, amihez megragad minden eszközt. Igazán hatásos jelenetei közvetlenül kapcsolódnak a csak kevesek által ismert amerikai kertvárosi neonáci miliõhöz. Ebben a látványtervezésnek legalább akkora a szerepe, mint a rendezésnek, ez utóbbi hiányosságai viszont a többi jelenetben és a film egészében is jócskán megmutatkoznak.
A film több mint felét kékes-fekete-fehér visszaemlékezések teszik ki, maga a cselekmény egy nap alatt játszódik. Ez látszólag bonyolulttá teszi a valójában nem túl árnyalt történetet. Derekrõl például egyáltalán nem tudjuk, mit csinált, mikor éppen nem náciskodott, legfeljebb azt, hogy a látszat ellenére "szerette a családját". A végkicsengés is a család fontosságát hangsúlyozza természetesen, még ha végeredményben pont a kedves apuka hatására lett is a fiúkból az, ami. A nõi szereplõk (az anya és a nagyobbik lánytestvér) egyébként csak jelzésszerûen vannak jelen, véleményt már csak a legkiélezettebb helyzetben nyilváníthatnak, akkor is fõleg azért vannak ott, hogy Dereknek legyen kivel erõszakoskodnia. Derek barátnõje kivétel, de ez is azt bizonyítja, hogy a forgatókönyvíró a rasszista figurák kidolgozására koncentrált, a többivel ellenben nem bajlódott sokat. Az egész film kétségtelenül Edward Norton szokás szerint kitûnõ alakítására épül, emiatt viszont maradtak benne olyan részek, amikre a történet szempontjából ugyan nem sok szükség van, de a rendezõ Norton miatt sajnálta kivágni õket. Az egész meglehetõsen bõ lére van eresztve, és megtûzdelve esztétikus, ám tökéletesen felesleges képsorokkal. A zenéjét pedig mintha a Filmzenék hangulatfestéshez címû CD-gyûjtemény olcsóbbik kiadásáról válogatták volna össze.
Mindezen túl hiányzik belõle egy karizmatikus neonáci vezéralak - aki Derekkel ellentétben a meggyõzõdésénél marad -, a filmben szereplõ úriember ugyanis egy szimpla köcsög. Pedig mint tudjuk, az ilyenek az igazán veszélyesek, ha egyáltalán.
Orosz Ágnes
Amerikai história X (American History X); színes és fekete-fehér amerikai, 1998, 107 perc; rendezte: Tony Kaye; látvány: Jon Gary Steele; szereplõk: Edward Norton, Edward Furlong, Fairuza Balk, Beverly D´Angelo, Elliot Gould, Stacy Keach; a Flamex mozija
