Publicisztika
Halmai Gábor: Dönthet-e a nép? (Az elnökválasztás, a népszavazás és az alkotmány)
Az elnökválasztás, a népszavazás és az alkotmány
Tartalom
MaNcs, XI. évf. 16. szám, (1999.04.22.) (1999-04-22)
Publicisztika
Publicisztika
Algéria: Nincs más választás
Senki sem tudja megmondani, volt-e, és ha igen, mekkora volt a csalás a múlt heti algériai elnökválasztáson. Volt-e egyáltalán érvényes választás. De értelemszerûen azt sem lehet most megmondani, hogy nagy baj-e, ami történt, vagy esetleg még valami jó is kisülhet netán a történtekbõl. Korszakhatárról mindenesetre túlzás volna beszélni.
Publicisztika
Választás Törökországban: Farkasok a kertek alatt
Az iszlám vallás szerint Allah mindentudó. Ám a törökországi belpolitika elmúlt évtizedét valószínûleg még neki is nehezére esett nyomon követni. A múlt vasárnap azonban, amikor Törökország lakossága a szavazóurnák elé járult, elérkezett az igazság pillanata. Azon, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Bülent Ecevit vezette Demokratikus Balpárt (DSP) csekély százalékkal a legtöbb szavazatot kapó párt lett, nem csodálkozott senki. Annál sokkolóbb volt viszont, hogy a második helyre 17 százalékkal futott be a Nemzeti Akciópárt (MHP), a Szürke Farkasok korábban jelentéktelen politikai szervezete. És még az sem kizárt, hogy övék lesz a legnagyobb parlamenti frakció.
Publicisztika
Street Fighting Men
A Fradi-Újpest mérkõzés elõtt a szurkolók összecsaptak a rendõrökkel, akik - valami furcsa elõérzet vezethette õket - lóval, pajzzsal és gumibotokkal vonultak ki a rangadóra, ahol - egyébként meglepõen sikeresen - izolálták a két csapat drukkereit. A csürhe erre ellenük fordult, tizennyolc letartóztatás, egy lábtörés a rendõrök részérõl (Direkt nevû lova maga alá temette az egyik intézkedõt), egy másik a játékosok részérõl (Schultz Levenetét letarolták a meccsen), három kiállítás, füstbombák, értelmetlen és nívótlan tahóság tombolt a pálya környékén, de ha kell, szépítjük a tényeket: elszabadultak az indulatok.
Egotrip
Egotrip
Sajó László: öt és feles (Bakával a meccsen)
Guszti nem jön, oda ugyan nem, mocskolódnak, de hát hol nem?, megszokhattuk már, hajthatatlan. Laci jönne, de hát éppen libát süt, stílszerûen, mondja õ, biztos horgászversenyen fogtad, mondom én, utána ludaskása, jó étvágyat, fulladj meg. Én vagyok itt a legnagyobb hülye, mikor mindenki fanyalog és röhög, föl kéne szántani a pályákat, meccsre csak a bunkók járnak, bezzeg a szategyen a bundeszliga, mikor sporttársaim a fradidózsát nézik, mikor bámulhatnék kifelé az ablakon, jutna eszembe számtalan - én meccsre megyek. Mikor esik az esõ. Mit csináljak? Itt keringek a lépcsõházban, itt lépek ki a kapun, itt kerülgetem a pocsolyákat, itt megyek a boltba, itt megyek meccsre is. A nagyvilágon-e? Kívül. És ha nem jön Guszti, Laci, akkor Bakával. Baka István: Az idõ térképjelei. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999, 124 oldal, 990 forint. Épp elfér a belsõ zsebben, hosszú az út, elõveszem a metrón. Béke van, le lehet ülni, olvasni. Képzeljék el, mi lett volna, ha fennmarad a Magyar Tanácsköztársaság, és akkor most bennünket, magyarokat, nem magyaroknak, hanem "tanácsoknak" neveznének világszerte! (i. m. 7. o.) A villamoson csüngeteg magyarok, egy kocsi az egész, nosztalgiajárat az Ady Endre úton, suhant nesztelen. Nem férek föl, legalább megiszom valamit a Büfében, hideg van. Vagy ebben a kispolgár deviancia iránti örök nosztalgiája fejezõdött ki? (Mint nálunk az Adyt alig olvasók között az iszákos szoknyavadász kultuszában?)... Mártíriumában az alkoholnak legalább akkora szerepe volt, mint az egyre faluellenesebb szovjetizálódásnak (i. m. 16-17. o.). Olvasnám tovább a Jeszenyin-portrét, végállomás, szürke vastraverzek az égen, futballpálya. A vendégszektorba veszek jegyet, nyilak jelzik utamat, jól nevelt voltam mindig, követem az utasítást, felsõbb osztályba léphet, gyalogos forgalom a túloldalon, olvassa el a túloldali tájékoztatót, megyek a nyilak után, ijedt fehéregér a labirintusban, isten szabadon kísérletezhet velem, ott végül majd a kijárat, itt döglök meg úgyis az egyik sarokban. Jut eszembe arról, hogy már a temetõnél vagyok, Babos a temetõ felõli kaput védi, errõl támadunk, fel. (Szeretem a temetõ melleti pályákat, a hazai is ilyen, Újpesten kicsit messzebb esnek egymástól, Csepelen a stadionban volt a hõsök temetõje. Ám legszebb vidéken, megyekettõ, körzeti bajnokság, a falu, a világ végén temetõ és futballpálya, örök dolgok.) A kapuban (nem a temetõ-) diszkrét motozás, õrzõ-védõ angyal sárga lepelben szívem körül matat, könyv, mondom, szégyellem is magam, puha fedelû, férfiasabb lenne egy keménykötésû boxer, kiment a divatból, csempésznék bézbólütõt, bombát (füst-) legalább. Lenin ez idõ tájt mondta az orosz intelligenciáról: "Ez nem a nép agya, hanem a szara." (I. m. 14. o.) A vendégszektorban vagyunk vagy tizenheten, tizenévesek, néhány nyugdíjas, egy komplett család, háromgyerekestül, családfõ nem komplett, hogy ide, és az esõbe, végül én. Céltáblás ház van, ide jöjjetek!, mögöttünk a biztonságiak többen vannak. Boldog idõk, mikor szórványban elvegyültünk, örültünk, bánkódtunk titokban. Most lehet érzelmet nyilvánítani, egynullra vezetünk, Guszti nincs mellettem, így hát egy nyugdíjas sporttársat ölelgetek. A kisgazdapesti dalárda legott szitokkórussá alakul, gá-gá-gá, buziemtéká, Laci már biztos a ludaskását eszi, nemsokára, igen, jön a mocskoszsidók, elvagyunk. S ha még valaki nem tudná, mirõl van szó, jõ az ellentmondást nem tûrõ, bár némiképp ellentmondásos versezet: Mindenki kispesti, / aki nem, az menjen ki! Dulakodás, értsd: bennünket rugdosnak, vernek, s nem a pályán, rendõrök a nagylelátón, áldom szabálykövetõ gyávaságomat, hogy nem húzódtam meg ott, az esõ elõl, söpörne most végig rajtam népharag. "Felhõ felhõt gyúrva jajgat..." (i. m. 5. o.), félidõ, még a nap is kisüt, fényénél olvasok. Meghalni egy szeretett nõ becsületéért egy buzi keze által - milyen méltatlan vég! (i. m. 10. o.), olvasom Puskinról, lám, egy költõ is elragadtatja magát, ha tárcát ír. A második félidõben sokáig semmi, az emtékás köménymagban egy srác mobiltelefonál, mentsetek meg, Rõzse, hallod, itt vagyok a libások között, integet is, tréfa, derültség környül, Rõzse, mér´ nem vered a dobot, odaát csak egy hangerõsítõ, vagy mi, hangosító szól, de minek, közli jobbhátvédünkkel, hogy az anyjával éppen most micsinálnak, aztán a saját csapatot küldi el, együttesen, ahonnan jöttek, oda, s további rigmusok, égtek lelkemben kis rõzse-dalok, ég a pofám. És, jaj, buziillés befejeli a másodikat is, mi lesz itt, nyugdíjas sporttárs kezét szorongatom, vége, osonunk kifelé, ne arra, ott van a balhé, ifjú a sálat kebelébe rejti, a temetõ felé kerülnek, mit nekem, irány a fõsodor, mi baj lehet, mellettem a nyugdíjas. Magyarázom lelkesen, ha a végén a Béla berúgja a kipattanót, mesterhármas, sporttárs szelíden, hogy fogjam be a pofámat, egy csoport mögöttünk most adja ki utolsó dühét, mocskoszsidók! Jó, hogy Laci (egy másik) nincs itt, õ hátra- és szembefordulna, kullogok elfele. Mandelstam, õsei hitét elhagyva, nem az "orosz" vallást választja, amely a bizánci hangulatú Moszkvát idézi, hanem a "semleges" metodista egyházat - ennek viborgi templomában keresztelik meg 1911-ben (i. m. 18. o.). Az egyvago nos villamoson három megálló után nyugdíjas sporttárs elbúcsúzik, gratulálok, jó ég, hiszen kispesti, drukker, s az õ karjaiba zuhantam gólörömben, megbújt a vendégszektorban, az övéi elõl. A metrón csönd, még a Népligetnél is, vihar utáni? Csak rendõrök csoportosulnak. Nemrég volt vége a fradidózsának, kisgazdák egymást közt, írnám szemetül, ha nem volnának jóakartatú bar&a
Egotrip
Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Szakmai konzultáció)
A 3. A elõtt két apa várta, hogy kicsengessenek. Az egyikük erõsen másnaposnak látszott, a másikon elsõ látásra nem volt semmi érdekes. Te, mondta az, aki másnaposnak látszott, ahogy öregszik az ember, inni egyre nehezebb. A másik hümmögött egy aprót, egyszerre jelezvén, hogy nem süket, valamint hogy szíve szerint efölött, minden mással egyetemben, nem nyitna vitát, ha lehet. Nem is az, folytatta, aki másnaposnak látszott, hogy a másnap jóval nyûgösebb. Azért az is, gondolta a másik, de nem érezte szükségét, hogy ezt közölje is. Inkább, hogy nõ vele a munka, egyre többet kell küzdeni a siker érdekében, a másik oldalon pedig... te, az a szégyen, az a depresszió! - lendült bele a friss élmény talaján mindjobban a közlékenyebb, mire a másik morgott egy semlegeset, ami mindazonáltal egyetértésnek, mintsem tiltakozásnak volt inkább felfogható. Ahogy megy a Piac utcán fényes nappal részegen az ember..., te, olyankor mindig szembejön egy ismerõs. És még az a jobb, ha emlékszel, hogy találkoztatok, s nem úgy tudod meg egy hét múlva, hogy lehánytad a Nagytemplomot. Megint korán jöttem, gondolta a szótlan, még csak most viszi be az uzsonnafelelõs az iskolatejet. Feszengett, mert tartott tõle, az általános alany hamarosan egyes szám elsõ személyûre vált, miáltal a kérdés lételméleti vetülete dicsekvõ jellegû, férfiasnak gondolt hõstörténetek argumentációjába megy át. A másnapos azonban - okot adván a reményre -öreg motorosként régóta túl volt már azon, hogy szórakozásból igyon: egyáltalán nem viccbõl lett matematikusból egy játékterem kulcsos embere. Így nem állt elõ mégsem, szerencsére, érdemi sztori-veszély: az épp véget ért négynapos etapból a konkrétumok szintjén csak annyi lett megtudható, hogy befordult egy árokba éjjel a Trabanttal, de sikerült ott helyben tízezer forintért eladnia. Nincs vele gond legalább.
Belpol
Belpol
A patafizikus második legjobb műve (Jovánovics György szobrász)
A kiállítóteremben néhányan egy rádiókészülék körül állnak. Az arcokon elképedés, döbbenet. Van, aki önfeledten tapsol, mások rémülten kapják kezüket a szájuk elé. Van, aki ravaszkásan mosolyog, vagy hitetlenkedve bámul. 1970-et írunk. Korabeli fotóról rekonstruálható, gyakorlatilag láthatatlan "alkotás". 29 éve és 29 napja készült. Jovánovics György szerint ez a heves reakciókat kiváltó néhány perc talán élete legjobb műve.
Belpol
Budai Hengermalom: Soknullás liszt
A Budai Hengermalomban, az ország legnagyobb malmában még mindig nem tudni, ki a gazda. A céget az elõzõ kormányzati ciklusban milliárdokkal hitelezte a Postabank: nem is csoda hát, hogy ügyei zavarossá váltak. Az adósságok a mostani kormánykoalícióra maradtak: de úgy látszik, ebbõl is lehet nagy üzletet csinálni. Csak az kell hozzá, hogy valaki állja a cechet. Az állam, például.
Belpol
Hároméves költségvetés: Nesze semmi
A kormány, miután teljesítette a Fidesz negyven pontját, újabb tervvel kedveskedik választóinak. Ezúttal hároméves a kicsike. Igaz, a költségvetés irányelvei valóban csak irányokat jelölnek ki, és gazdaságpolitikai elveket szögeznek le. Egyébre nem jók, hiszen három évre elõre nemigen látni semmit. Sõt. Azt sem igen tudjuk, hogy a gazdaság éppen elõre megy, vagy hátra. A kormányzati optimizmus szerint elõre, és ez az optimizmus át is hatja a most a parlament elé kerülõ anyagot.
Belpol
Nemzeti Színház: Pontosan, szépen
Az új Nemzeti Színház építésével kapcsolatos tárgyalások megfeneklésérõl szólván Demszky Gábor fõpolgármester a számmisztika kifejezést használta, amikor a fõváros és a kormányzatot képviselõ Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által - közösen vagy külön-külön - kidolgozott feltételrendszerek 24, 7, illetve 17 pontba foglalt szövegérõl beszélt. A számmisztika emlegetése abból a szempontból talán érthetõ, hogy a fõváros vezetése számára éppoly talányos lehet a kormány - és a kormányfõ - igazi szándéka, mint amilyen rejtélyes e feltételrendszerek tartalma a nagyközönség számára, valójában azonban ennek semmi köze a misztikához. A számoknak csupán annyi a jelentõsége, hogy segítenek formába önteni a felek elképzeléseit, a 24 például akár 16 is lehetne, ha mondjuk a Felvonulási térre vonatkozó részeket egybe szerkesztik. Nem itt a lényeg, hanem természetesen magában a szövegben. Hogy melyik papírban mi van és mi nincs benne. Ennek a megfejtésére tesz kísérletet ez az írás anélkül, hogy megpróbálná megtalálni a válaszokat arra a legalább ilyen fontos kérdésre, hogy mindezek miért úgy alakultak, ahogy.
Belpol
A TV 3 felvásárlása: Hasonlítson ön is!
Indult egy új szappan a TV 2-n: arról szól lényegében, hogy egy agilis médiacápa felvásárol egy szegény kis kábeltévét, átveszi a munkatársak zömét, de nem tudja, mit sugározzon, oszt ebbõl nagy konfliktusok vannak. A 7-es csatorna forgatókönyvét, mondhatni, maga az élet írja: március végén jelentették be hivatalosan, hogy a nagy hal (a TV 2 tulajdonosa) megeszi a kis halat (a TV 3 tulajdonosát), és még részvényt is ad neki.
Zene
Zene
Film: új fasisztát szánt az eke (Amarikai história X)
Máig sokat vitatott gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy a legtöbb felsõoktatási intézményben és néhány munkahelyen számszerûen meg van határozva, minimum hány valamilyen etnikai háttérrel rendelkezõ jelentkezõt kell felvenniük, különös tekintettel az afro-amerikaiakra, úgy is, mint numerus clausus. Az ottani neonáci csoportosulásoknak kedvelt vesszõparipája ez, ami nem is csoda, hiszen a fiatalokat érinti, tehát ideális érvként szolgál a toborzáskor.
Zene
Legyen közös cellánk (Ladányi Andrea táncművész)
1985-ben a Gyõri Balett tagjaként az év táncosa díjat nyerte, ám azóta még sokkal többet tud. Körbeutazta a világot, kortárs táncos és koreográfus lett belõle, sõt exkluzív fotómodell. Bármire képes (a mozdulataival). Grunwalsky Ferenc lefotózta, kiállította, õ maga pedig darabot rendezett a kiállításhoz.
Zene
Moszkvai Jégcirkusz: Az oroszok már a Ligetben vannak
Ha már jég, kezdjük a kályhánál. Valamikor a hatvanas évek végén ment a tévében a Repülõ Doriák címû francia-nyugatnémet-olasz koprodukcióban készült sorozat, így a hazai közönség is hétrõl hétre rághatta a körmét, vajon a cirkuszi trupp legjóképûbb csákójának, Vico Doriának sikerül-e végre megugrania a hármas, késõbb a négyes szaltót. Vicót egy valódi jégtáncos, a kor jellegzetes német bájgúnára, Hans-Jürgen Bäumler alakította, aki a sorozat nyomán Roger Moore-hoz, sõt Stanislaw Mikulskihoz mérhetõ sztár lett Magyarországon.
Zene
Színház: Fény és alagút (Bertolt Brecht-Harsányi László: Szorító - Szkéné)
Bertolt Brecht-Harsányi László:
Zene
Nyabingi, reggae, dub és más furcsaságok
Igen komoly reggae-megszállott vagyok, így nagyon megörültem, hogy a Mafioso Records terjeszteni kezdte három reggae-kiadó, a Heartbeat, a Ras és a kifejezetten 70-es évekbeli dubokra koncentráló Munich Records kiadványait. A bõséges és vitathatatlanul minõségi kínálat újdonságaiból megpróbálok "távirati" áttekintést adni; akinek meg kedve szottyan közelebb kerülni ehhez a barátságos világhoz, az látogasson el az I & I Recordsba - a választék és a belehallgatás is mûködik.
Lokál
Lokál
Húsvét énlakán: Hajnalok hajnala
"Megvan az anyag, indulhatunk haza" - ébresztette kacagva Boda-Ilf Nyulasi-Petrovot szombat reggel. A MaNcs-kommandó elvileg ugyan a következõ éjszaka történései miatt kalandozott a Székelyföldre, ám már a péntek délután-este oly szépre sikeredett, hogy fölöslegesnek látszott a maradás. A páros nem elõször élvezte Ozsváthék és az egész falu vendégszeretetét, tudván tudták tehát, hová mennek, s milyen fogadtatásra számíthatnak, de még így is õszintén szíven ütötte õket megfáradásuk azon csimborasszója, ami ismét a régi érzéseket varázsolta a falucskába: félelem és reszketés Énlakán.
Tudomány
Tudomány
Múmiák az Andokban: Jégkisasszonyok
Három kitûnõ állapotban lévõ, évszázadok óta fagyott múmiára bukkant egy régészexpedíció az argentin Andok egyik csúcsán. Az elõkelõ inka családból származó két lány és a fiú 8-15 évesek lehettek, amikor feláldozták õket a hegy istenének. Az expedíciót vezetõ dr. Johan Reinhard sokadszor okoz meglepetést a világnak: a magashegységek bennszülött népeit vizsgáló antropológus több extrém sportban is világcsúcstartó.
Tudomány
Tavaszi munkák: Antimajom-akció
A szokásos tavaszi állatkerti munkák során a gereblyézés, palántázás mellett a hormonális fogamzásgátló kapszulákat is beültetik a nagyemlõsök nõstényeinek bõre alá. Ilyenkor különösen aktuális a párzás, ám az amúgy is kis alapterületû budapesti állatkert nem engedheti meg magának a túlszaporodást.
