Könyv
Voltaképpen jogosan.
Augustus terrort követõ puha diktatúrája az antik világ legnagyobb jelentõségû politikai mûvévé vált: ennek köszönhetõ, hogy Róma évszázadokig a leghatalmasabb birodalomnak számított. Augustusból mégsem lett afféle ókori sztár, mint Nagy Sándorból, Julius Caesarból vagy éppen Antoniusból, pedig ha létezett valaha is zseniális zsarnok, akkor az õ volt.
Hogy helyére kerüljenek a dolgok, egy skót klasszika-filológusnak kellett akcióba lépnie. Alan Massie Augustus címû regénye olyan izgalmas, sõt "letehetetlen" könyv, amivel talán sikerül az olvasásra hajlamosabb néprétegek érdeklõdését egy lassan-lassan elfelejtett kor felé irányítania. Pedig nagyon rosszul kezdõdik a dolog. Massie egy meglehetõsen átlátszó kamuval indít, mely szerint a mû, amit az olvasó a kezében tart, Augustus elveszett önéletrajza, aminek a XIII. század elején készült másolatát 1984-ben találták meg a macedóniai Szent Cirill és Metód-kolostorban, befalazva, egy csontváz társaságában. A két részbõl álló önéletrajzot - az elsõ az Antoniusszal való leszámolásig tart, idõrendben követve az eseményeket, a második viszont egy öregember csapongó visszaemlékezés-sorozata - viszont nem történészek vették kezelésbe, hanem odaadták Massie-nek, csináljon már belõle afféle népszerû-ismeretterjesztõ dolgozatot.
Ezt a hernádigyulás felütést kell csupán átvészelni ahhoz, hogy egy kimondottan izgalmas, jól megírt regénnyel találjuk szemben magunkat, noha a könyv semmi olyan újdonsággal nem szolgál, ami megkérdõjelezné az Augustus-életmû legfontosabb ellentmondását: egy voltaképpen gyenge és beteges fiatalember felismeri, birodalmi érdek, hogy a római köztársaság mint olyan megszûnjön, ám minden diktatórikus lépését a köztársaság védelmével indokolja.
A könyv legnagyobb érdeme, hogy a szerzõ teljes mértékben mellõzi az antik pátoszt és egzotikumot, a szereplõk szinte teljesen hétköznapi módon viselkednek, és hétköznapi nyelvet beszélnek. Ettõl válik az Augustus letehetetlenné: a sokat emlegetett nagy események, csaták, hódítások, de a családi perpatvarok, a tragédiák is olyan közel kerülnek hozzánk, mintha nem is több mint kétezer évvel ezelõtti eseményekrõl lenne szó. De ugyanez a könyv hiányossága is: a briliáns fordulatok, zseniális szarkeverések közepette nem érezzük Rómát, nem érezzük Egyitomot vagy Germániát, Massie a díszletekre kevésbé ügyelt. Valószínûleg azért, mert könyvének legfontosabb üzenete nem a történelem és nem is a sztori, hanem az, hogy megállapítsa: a kifinomult kavarás, áskálódás, taktika és kegyetlenség, amit modern politikának nevezünk, Augustus nevéhez fûzõdik.
Azóta sem akadt senki, aki ügyesebb és szerencsésebb lett volna zsarnok kategóriában.
- legát -
Aranyesõ Könyvkiadó, 1998; fordította: Bori Erzsébet; 402 oldal
