Sawhney személyes élményei ugyancsak árnyalják e problémát. Miként a Folk Roots magazinban mondta egy évvel ezelőtt, Indiába visszatérve éppoly idegennek érzi magát, mint Angliában. Él benne egy romantikus kép gyermekkori emlékeiből és neveltetéséből, de nem találja a helyét, ha ott van. Felmerül hát a kérdés: miért nem határozhatja meg magát nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül, ha úgy hozta a sorsa, hogy nem igazán brit, és nem igazán indiai.
H
Nitin Sawhney harminchét éves. A kenti Rochesterben nőtt fel; klasszikus zongoraleckéket kapott, nyolcévesen vásárolta első Miles Davis-lemezét, utóbb a flamenco felé fordult. Liverpoolban jogot hallgatott, majd Londonba költözött, ahol a The Secret Asians, majd a Goodness Gracious Me című BBC-s rádiójátékok szereplőjeként tűnt fel. Megfordult közben James Taylor acid dzsessz kvartettjében, Jazztones néven saját zenekart szervezett, s végül, már a kilencvenes évek kezdetén, Talvin Singhgel megalapította a Tihai Triót.
Sawhney első albuma, a Spirit Dance a World Circuit kiadó terjesztésében jött ki, ebből a kapcsolatból adódott, hogy tablán, illetve gitáron közreműködött (az "istállóbéli") Ali Farka Toure és Oumou Sangaré egy-egy lemezén. 1994-ben elsőként szerződött az Outcaste kiadóhoz, melynek a legnagyobb sztárja azóta is. ´94-ben Migration, két év múlva Displacing The Priest címmel láttak napvilágot albumai a ´99-es Beyond Skin előtt. Mellettük színházi szerepeire, filmes, reklám- és színházi zenéire, Khalednek, Sinéad O´Connornak és Paul McCartneynak készített remixeire kellett időt szakítania. A következő dobása 2001 tavaszán várható, Sawhney előrejelzése szerint erősen brazil ritmusokkal.
H
De addig is Simon Broughton szakíró nem véletlenül tekintette a Beyond Skint a World Music 100 lényeges CD-je egyikének. Nemcsak Sawhney, de India nemzeti identitásának "válsága" is tükröződik az anyagon. Hiszen miközben Vajpayee miniszterelnök büszkén számol be India 1998-as nukleáris bomba-kísérleteiről, Sawhney elkomorul: Indiát az erőszakmentesség jellemezte évezredeken át; az imperializmus eredményeként tekintették magukat az indiaiak értéktelenebbnek a fehéreknél, ezt kellett ellensúlyozniuk az efféle kísérletekkel.
Sawhney üzenetében ugyanakkor nincs semmi tolakodó; korántsem kell a megfejtéssel vesződni, hogy élvezhető legyen a stílusa. A klasszikus indiai zenének, a flamencónak, a könnyű dzsessznek, a soulnak, a rapnek, a pakisztáni qawwalinak és a drum and bassnek különleges ötvözete hallható, olyan énekesek, mint Sanchita Farruque, Spek, a Rizwan Muazam Quawwali Group és olyan hangszeresek, mint a tablás Aref Durvesh, a basszer Shri és a hegedűs Chandru Shekar részvételével. Ami létrejön, az elemeiben csupa-csupa régi ismerős, így együtt mégis a maga ura - túl a keletin és a nyugatin, az akusztikuson és a gépin, az alanyin és az egyetemesen, túl a nemzetiségen és a bőrszínen: elmélyült tánczene.
Marton László Távolodó
Outcaste/HMK
