Színház: "...már esel is megint pofára..." (Botho Strauss: Kalldewey, Farce)

  • Csáki Judit
  • 2001. február 1.

Zene

avagy éppen rossz; esetleg repedezett tükörben megsokszorozott alakmások. És Kalldewey, a hajléktalan külsejű próféta, aki obszcén rigmusokban hirdeti próféciáit. ´k bolyonganak a Kamra játékterében
Férfi és Nő meg két árnyék, boszorkány, jó szellem, avagy éppen rossz; esetleg repedezett tükörben megsokszorozott alakmások. És Kalldewey, a hajléktalan külsejű próféta, aki obszcén rigmusokban hirdeti próféciáit. ´k bolyonganak a Kamra játékterében - mi meg kapkodjuk a fejünket, pedig már tudhatnánk: Botho Strauss nem Big Mac-menüt árul. Egy-két szezonnal ezelőtt meglepően zajos siker volt a Nyíregyházán bemutatott réges-régi Strauss-darab, A viszontlátás trilógiája - több pesti vendégjátékon "lógtak a csilláron" azok, akik látni akarták Máté Gábor rendezését. Régebben kicsit csöndesebb, méltányos szakmai elismerés fogadta Az idő és a szoba című darabját a Radnótiban - ennek a kalandos sorsú Szikora János veselkedett neki, miként e mostaninak, a Kalldeweynek is a Kamrában.

Ha megfejtenénk a címet, tán közelebb jutnánk a lényeghez; de a fene se tudja, miért kell odaírni a név mellé a műfajt is, így: Kalldewey, Farce - és lehet, hogy vessző sincsen a két szó között.

Jó, azt rögtön tudni, hogy komédiát látunk, méghozzá azt a "kínunkban röhögünk"-fajtát. Másképp már el sem tudnánk hallgatni ilyen mondatokat, mint a "mindent köszönök" (szakításkor, persze), meg azt, hogy "fél az ember attól, aki nem mondja ki az utolsó szót"; mi meg félünk hallgatni az ilyesmit, giccsgyanú, ha nincs ott az idézőjel.

És persze ott van, mindjárt a második jelenetben, amikor K és M, azaz Kattrin és Meret súlyos szlengben (Horváth Károly alighanem komoly tanulmányutat tett a gyorsétkezdék és plazák környékén) nyomja a szöveget a "tapló sötét állatokról", "feltuningolt babaházakról",

enyhe leszbi zárlat a levegőben

Szirtes Ági a meglett routinier, minden szempontból; nemcsak azt tudja a szakmából, hogyan lehet százarcú, mégis koherens alakot szabni, a szüfrazsett-paródiától a gyorstalpalón gyártott tévéshow-cicáig, hanem azt is, hogy ennek az élet által jó néhányszor meghengerelt Kattrinnak hogyan lehet mégis megmaradnia. Pelsőczy Réka pedig, aki Meretet játssza, remek hányavetiséggel, zsigerből hozza a Botho Strauss által már húsz éve megrajzolt, nálunk viszont nemrégiben megképződött gátlástalan személyiségkáoszt, azt a belső bizonytalanságot, amelyet szeretünk átmeneti korjelenségnek gondolni, s amelyből sok-sok "shrink" meg fog még gazdagodni. Pelsőczy M-je rázza magát, vonogatja a vállát, köpi a töltelékszöveget, miközben a színésznő odajátssza mögé a szánalmas, szeretetre éhes, bizonytalan kis csitrit.

Ez pedig már Strauss lírája - Szikora János ebben a váltogatásban a legjobb, ettől sodor minket is az előadás, nem csak a szereplőket. Pedig pörögnek a helyszínek, az idősíkok, de még a szöveg jellege is minduntalan változik, a már-már misztikus fordulatok után csak látszólag váratlanul lírai párbeszédek és monológfélék jönnek, aztán egymásba is fonódnak, hiányjeles, költői, röhejes jelenetek, egy Kalldeweyjel a tetejébe.

Kalldewey csak úgy felbukkan;

amúgy drámai archetípus ő, a rejtélyes próféta, aki persze attól próféta, hogy prófétagyártó korunkban azzá tesszük, annak reményében, hogy mégiscsak valamiféle magyarázatát találjuk a sok megmagyarázhatatlannak. Hogy ne menjünk nagyon messze, odaát, a Katonában, Örkény Kulcskeresőkjében is bolyong egy hasonló alak. Ez a Kalldewey szakadt fickó, csak trágárságok buggyannak ki a száján, de keveset beszél, csak ha kérdezik. Senki nem tudja, hogy kerül ide; ő az a fickó - minden rendes bulin akad belőle néhány -, akiről azt szoktuk hinni, hogy a másik ismeri, ezért aztán mi is igyekszünk kedvesek lenni vele. ´ meg járkál, a szájával kapkod, nyalogatja a Nő nyakát például, és amikor kiutálják, bebújik az asztal alá, majd eltűnik, ahogy kell. Ezt a szakadtságot, amely ezúttal a rejtélyesség fő hordozója, remekül játssza Szacsvay László, még parányi belső retardáltságot is társít hozzá. Nem mulasztja el hangsúlyosan az orrunk alá dörgölni, hogy immáron akkora a vész, hogy egy ilyen alakban is megváltót sejdítünk.

Merthogy ez történik; általános "bűvkörbe esés" - a Férfi és a két segédnő hanyatt-homlok töri magát az eltűnt Kalldewey után.

Aztán egy modern lélekgyógyászati komplexum folyosóján találjuk magunkat - ide szokott vezetni a próféták kergetése -, és újabb, egyszerre röhejes és sírnivaló jelenetsor következik.

A Férfi - a darabban van neki neve, Hansnak hívják - már totális romhalmaz, komplett függő: Nőtől, érintéstől, hangtól. Lengyel Ferenc egyenletesen telített, sűrű alakításának valahol itt a csúcspontja, amikor a székéhez ragadva pislog körbe; vár valamire, és remél, na,

ilyenkor kellene mentőért telefonálni,

ha nem lennénk már úgyis helyben. Terápia van doszt, tévében kollektív önvallomás; közhelyek peregnek a kedves - duplán - néző előtt, és még a süketeknek is elmutogatja a drága Perpetua (ő is Pelsőczy Réka visításig autentikus kreatúrája), miről is van szó. Később elhangzik a mondat, "lábbal tiporsz a terápiámon", és miközben hahota hullámzik a nézőtéren, ki-ki elfojtja magában, amit éppen szégyell.

A Nő - őt amúgy Lynn-nek hívják - csak áll idők és terek billenékeny metszéspontján, valójában minden kapaszkodó nélkül. A "boszorkányok", ezek az alak- és karakterváltoztató lények neki csak praktikus és pillanatnyi segédek, Kalldeweynek nem dől be - önmagában szeretne hinni és bízni. Méretes, mi több, túlméretes feladat - és Bertalan Ágnes, aki a leginkább lírai alakot játssza (tűnődő megjegyzéssorozata a döntésképtelenségről igazi színészi "egyperces"), finomnak, kedvesnek, kifejezetten vonzónak mutatja azt a folyamatot, melyben Lynn a nulláról a semmibe érkezik. Szereti a Férfit, ezt a romhalmazt, aki őt is romhalmazzá tette (vagy fordítva), elválnak, találkoznak, elválnak, nem megy ez sehogy sem, tördeli az időt Strauss, a teret Szikora; csúsznak a falak, röpködnek a végtagok, Kalldewey sehol, mindenki kapkodja a fejét.

És aztán Szirtes Ági Kattrinja bevonul egy köpenyben, melyre komplettül felszerelt konyhát aggatott a Strausshoz hű Tresz Judit jelmeztervező; ez a konyhaundor-pszichoterápiás fejezet, nálunk csak most fogják bevezetni. Tojás, prézli, folyadékok és gusztustalan kellékek borítják a játékteret, a véghez közelítünk, mert itt már játszani sem lehet a mocsoktól. Röhögünk még néhányat, zavarunk leplezvén, és azzal a sziklaszilárd elhatározással mászunk fel a kicsit túl magas lépcsőkön, hogy a Ferenciek terén, az aluljáróban elfordítjuk a fejünket, ha Kalldewey szembejön.

Csáki Judit

Botho Strauss: Kalldewey, Farce; fordító: Horváth Károly; Kamra Színház; rendező: Szikora János

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.