Zene

Aki ismeri a Solarist, nyilván nem tudott elvonatkoztatni a kultikus Lem-regénytől, de Andrej Tarkovszkij filmjétől sem. Aki pedig ismeri Ben Frostot, nem lepődhetett meg azon a morajló, experimentális komolyzenén, amit múlt csütörtökön a Müpában mutatott be Daníel Bjarnason és a Sinfonietta Cracovia előadásában.

A The Gathering egykori arca immár harmadik szólólemezét adta ki. A 39 éves holland énekessel budapesti koncertje előtt beszélgettünk karrierről, vágyakról, pozitív kisugárzásról és szexre vágyó férfiakról.

A hazai elektronikus színtér nemzetközileg is elismert jeles figurája takarékos koncertprogramot hirdetett: mindössze háromszor lesz látható a hosszú forró nyárban. Válaszaiból nekünk viszont hét darab jutott.

Végh Sándor (1912-1997) pályája az egyénitől a kollektívig, a szólójátéktól az együttes zenélésig haladt. Hegedűsként Paganini-játékosnak indult, hogy aztán jelentős vonósnégyesek élén (Új Magyar Vonósnégyes, Végh-kvartett) álljon, utolsó évtizedeiben pedig a Camerata Salzburg vezető karnagyaként működjön. A "hogyan lett karmester?" kérdésre mélyen jellemző választ adott: "Sehogy sem lettem dirigens.

Sosztakovics-hegedűversennyel indul és ugyancsak Sosztakovics-hegedűversennyel zárul majd az elkövetkező napok koncertprogramja, s minthogy a szovjet-orosz mester mindösszesen két ilyen versenyművet adományozott az emberiségnek, valamint a mindkét ősbemutatóra vállalkozó David Ojsztrahnak, így mondhatni e nemből teljes áttekintést kínál számunkra az aktuális felhozatal.

Kicsit érthetetlen volt Matt Pike gitáros motivációja erre a turnéra, hiszen másik zenekarának, a barbár stoner-metált nyomató High On Fire-nak most jött ki új lemeze, a kiválóan sikerült De Vermis Mysteriis. Épeszű zenész az aktívabbik zenekarát rugdalná el turnéra, pláne, ha annak friss lemeze van, a Sleepé pedig - legendastátusz ide vagy oda - mégiscsak egy olyasfajta nosztalgia-összeállás, amilyet a Kyuss is meglépett nemrég, hiszen a zenekar utoljára több mint tizenöt éve járt stúdióban.

Nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogy végre - vagy két évtizedes, azért megszakításoktól sem mentes pályafutásuk során először - Budapesten koncertezett a legendás, eredetileg nottinghami kollektíva. Pedig egyszer már úgy tűnt, minden remény elveszett:

Könnyen lehet, a szerdai hatvanéves jubileumi gálakoncert lesz a Rajkó együttes utolsó nagyszabású fellépése – bár az együttes vezetőinek van tapasztalata arról, hogyan lehet fölállni vertnek látszó helyzetekből. Gerendási Istvánt, az együttes vezetőjét és a Rajkó zeneiskolájában is tanító Szenthelyi Miklós hegedűművészt kérdeztük.