7 kérdés – Yonderboi

  • - kg -
  • 2012. június 19.

Zene

A hazai elektronikus színtér nemzetközileg is elismert jeles figurája takarékos koncertprogramot hirdetett: mindössze háromszor lesz látható a hosszú forró nyárban. Válaszaiból nekünk viszont hét darab jutott.

1. Kitől kérnél autogramot?

Talán Jean Giraud „Moebiustól” kértem volna, neki nagyon szép aláírása volt. Egyébként nem tartom sokra az autogramokat, eddigi életem során összesen két embertől kértem. Nagyjából 10 éves koromban Nemere Istvántól, aztán 20 évesen Roisín Murphytől.

2. Mi a luxuskiadásod?

Azt hiszem, manapság bakelitlemezen zenét kiadni egyértelműen a luxuskategóriába sorolható.  

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Ez két olyan szélsőséges példa, hogy ha őszintén akarok válaszolni, akkor azt mondom: egyik sem az én világom. Harry Potterhez annyi közöm van, hogy 13 éves koromban ugyanolyan szemüveget hordtam, és utólag nézve volt egy kis hasonlóság köztünk.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?


Fotó: Sióréti Gábor

Dr. Bátky János a Pendragon legendából. Mindketten kiválóan tudunk észrevétlenül bajba keveredni, és mindketten alapos ismeretekkel rendelkezünk nagyjából haszontalan dolgokról.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Megfognám a mellemet, sokat jegyzetelnék, és mindenképpen megpróbálnék írni egy dalt. És ha még maradna idő, akkor este megnézném a Távol Afrikátólt.

6. Mit töltöttél le utoljára?

Erre könnyen tudnék válaszolni, ha akarnék.

7. Melyik lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Rameau-tól az Anacreón. Tavaly akadtam rá véletlenül, mikor Ascher Tamás Dilettánsok című színházi előadásához készítettem zenét. Azóta rengetegszer meghallgattam, és magam sem értem miért, de egyre jobban tetszik.

Yonderboi a VOLT-on, a Balaton Soundon és a Szigeten lép fel a nyáron; legutóbbi Yonder-interjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.