(2012-05-24)
A magyar sajtószabadságért aggódók közös, ám megkérdőjelezhető feltevésre alapozva támadják a médiaszabályozást. A sajtószabadságot más alapvető joghoz képest minden körülmények között magasabb rendűnek tekintik, amit más jog védelme érdekében sem szabad korlátozni. Nincs azonban olyan európai ország vagy nemzetközi emberijogvédelmi rendszer, amelyben a szabályozás erre az előfeltevésre épülne.
Martonyi János az O Globo című brazil lapon keresztül üzent haza: a dél-amerikai országgal kialakítandó partneri viszonyunk szilárd biztosíték lesz arra, hogy gazdaságunk átvészelje az unió, illetve Európa válságát. A külügyminiszteri látogatás logikus folytatása azoknak az erőfeszítéseknek, amelyekkel a kormány igyekszik pótolni az elszalasztott lehetőségeket. Ha már az unió hátat fordított neki, ha az Egyesült Államok látványosan hülyét csinált belőle, ha a közelben senki nem akar már magyar hivatalossággal szóba állni, akkor legalább a feltörekvő harmadik világgal ne szakadjon meg a baráti eszmecsere.
Martin Feldstein, a neves harvardi közgazdász, a Reagan-korszak befolyásos gazdasági tanácsadója szerint az euró kudarcot vallott. Az ő esetében persze nem különösebben nagy meglepetés a Foreign Affairs idén január-februári számában kifejtett gondolatsor, tekintettel arra, hogy már a kilencvenes években, az euró létrejötte előtt is az uniós valutaprojekt vereségét jósolta.
Tisztelt Szerkesztőség! Egyetértve azzal, amit Zeidler Miklós Horthy Miklóssal kapcsolatban kifejt; rámutatok két tényezőre, ami nagymértékben hatott oda, hogy a haditengerészi pályájának csúcsára és egyben annak végéhez érkezett altengernagy névadójává válhatott a magyar történelem következő 25 éves korszakának.
Vegyes érzelmekkel olvastam el Kiss Noémi esszéjét. Örültem témaválasztásának és néhány eredeti gondolatának. Sajnos írásában túl sok az erősen vitatható, sőt vitathatatlanul téves állítás. (Ezek egy részére Janikovszky János a lap április 26-i számában már reagált.) Mivel Kiss Noémi név szerint is hivatkozott rám, én is kénytelen vagyok vitatkozni vele.
A múlt héten Horthy Miklós szobra, tere volt műsoron, erre a hétre már Nyirő József újratemetése, műveinek kötelezővé emelése az állami program. Hány hét múlva kerül sorra Szálasi Ferenc? Jó, Szálasi nem volt egy angyal - de ő talán nem szolgált rá, hogy megvizsgáljuk az életművét, józanul, jót-rosszat mérlegelve, a kettős mércét végre félretéve? A balliberális véleményterror húsz éve után?
A kormányzat igyekszik a magánnyugdíjpénztárakat bűnszövetkezetnek beállítani. Nem lesz könnyű a törvényszegést rájuk húzni, de nem is ez a lényeg.
Ma van Kádár János halálának 25. évfordulója. Két évvel ezelőtt, születésének 100. évfordulóján tekintettük át alakját, korát és mítoszának továbbélését.
Száz éve született Kádár János, aki több mint három évtizeden át meghatározta Magyarország sorsát - művének utóélete máig itt kísért. Az ő pályájáról, mítoszáról és hagyatékáról beszélgettünk a korszak jeles kutatójával, az - elmúlt év végén önálló kutatóműhelyként megszüntetett - 1956-os Intézet igazgatójával.
Az ELTE bölcsészkarának hallgatói önkormányzatában meglehetősen zajos, sokat vitatott választásokat rendeztek tavaly novemberben és idén januárban.
Az elkalibrált fürdőberuházások országában most Budapesten dőlt meg egy uszoda. Az újbudai Sportmax-csarnokot sorsára hagyta eddigi bérlője. Ez volt a végjáték: a félbehagyott lakóparkfejlesztés miatt elmaradt a remélt közönség, a műszaki problémák miatt pedig hosszú leállások voltak. Ha az eredeti fejlesztési konstrukció nem tűnt is rossznak, most több száz milliós kártérítési perek indulhatnak.
Hétfőn döntött az Országgyűlés: a Politikatörténeti Intézetnek számos levéltári dokumentumot kell az állam kezelésébe adnia. Az ügyben a szakmai érvek helyét átvette a politikai erőszakoskodás.
Fiatal politikust váltott egy még fiatalabb a román kormány élén: először a megújulni készülő jobboldal, másodszor az ellenzékből kormányra törő bal rukkolt elő egy-egy ifjú titánnal. Mihai Razvan Ungureanu, a május elején megbuktatott jobboldali kormányfő a negyvenes, Victor Ponta frissen kinevezett miniszterelnök a harmincas éveit tapossa.
Csecsen kislány érvényes papírok nélkül; francia kisfiú és az ő segítőkész anyukája; külvárosi iskola Párizsban és az azt övező, folytonos razziáktól, illegális bevándorlók elleni erőszakos rendőri fellépésektől nyugtalan közeg - ebből indít Romain Goupil filmje.
A Keresztapa-filmek, az Apokalipszis most, a Magánbeszélgetés 73 éves rendezője a torontói filmfesztiválon fogadta riporterünket.
Amikor Sztupa és Troché magas vendégükkel besétáltak a Fővárosi Állatkertbe, Szorkin első kérdése az volt, hogy hol vannak a gorillák. Sztupa kissé megütődött: ez azt feltételezi, hogy nem ügyelnek kellőképp a biztonságra? Igaz, ami igaz, Sztupa nem csinált nagy faksznit a dologból; jó messzire elkerülve a hivatalos fórumokat, egyenest a szakemberekhez fordult.
Bebotorkálunk a kertből a krumplibogarak és lótetűk és egyéb kártevők közül, azzal az idétlen kérdéssel, hogy ezekkel mi a fene legyen?! Előttünk álomszerűen jelennek meg az elegánsnak nem nevezhető gyerekkori képek, amikor a kicsik gilisztát és százlábút és tücsköt meg pókot nyeltek, általában fogadásból, valamicske profit esélyével, így aztán szinte egyetlen pillanat alatt abbahagytuk az amúgy is csak megjátszott borzongást, és bámultuk a reményhez vezető közönyt és hülyeséggel egyenlő bátorságot.
Bár Franciaország egyik legkeresettebb moziarca, a Szeress, ha mersz vagy A part kalandora rendezőként is szép sikereket tudhat a magáénak (A bálványom, Ne szólj senkinek, Apró kis hazugságok). Most éppen a Tegnap éjjelben láthatjuk a pesti mozikban, illetve Keira Knightley karjában.
Zukerman és Mutter vendégszereplései között félúton - Leonidasz Kavakoszt hozta magával Budapestre, s a pár éven belüli immár harmadik találkozás újra csak ámulatosnak mutatta a rokonszenvesen tartózkodó, virtuóz görög művészetét. Ezúttal a hegedű valóságos pokolra szállását hozta elénk Sosztakovics I. hegedűversenyét játszva: intenzitásában is mindvégig elegáns, megejtően szép hangon, a hátborsóztatóan eleven drámaiság érzékeltetésével.
"A Manfréd-szimfónia bemutatója semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mégis az volt a benyomásom, hogy a közönség értetlenül, hűvösen és közömbösen állt vele szemben. Ettől az érzésemtől a hangverseny befejezését követő ovációk sem tudtak megszabadítani." Ezt jegyezte fel 1886. március 13-án a naplójába az aggodalmas Csajkovszkij, két nappal a Lord Byron műve által ihletett programszimfónia moszkvai ősbemutatója után.
A feltörekvő, fiatal zenekészítők közül kevesen részesülnek mostanában annyi éltető hype-ban, biztató támogatásban és lelkes rajongásban, mint a mostanság leginkább Londonban, Maria Minerva néven alkotó, eredetileg tallinni Maria Juur.
Aki ismeri a Solarist, nyilván nem tudott elvonatkoztatni a kultikus Lem-regénytől, de Andrej Tarkovszkij filmjétől sem. Aki pedig ismeri Ben Frostot, nem lepődhetett meg azon a morajló, experimentális komolyzenén, amit múlt csütörtökön a Müpában mutatott be Daníel Bjarnason és a Sinfonietta Cracovia előadásában.
Hét év szünet után új albumot jelentetett meg az amerikai-skót Garbage. Steve Marker gitáros coloradói otthonából hívta fel a Narancsot, és mesélt különlétről és egymásra találásról.
Öt év útkeresés után a KoMa saját játszóhellyel rendelkezik, és az előadások mellett az iskolásokkal való folyamatos együttműködésben vélné megtalálni a helyét a világban. Hiába: az állam és a befogadó önkormányzat mára teljesen ellehetetlenítette a társulat működését, így ha nem történik csoda, a hó végén kénytelenek lesznek feloszlatni magukat.
Alig is lehet ellenállni annak, hogy Shakespeare Vihar című drámáját filozofikus opusként tegyék színpadra. A varázslás, kivált a "varázsló eltöri pálcáját", ráadásul az élet alkonya olyan hívószavak, amelyek egyből a lételmélet magaslataira katapultálják a mesét.
Mivel az igazgatói posztot elnyerő Bozsik Yvette visszalépett, május elején új pályázatot írtak ki a Trafó vezetésére. Az intézményt alapító és 13 éve vezető szakember nem pályázik, harminc év után - legalábbis időlegesen - otthagyja a művészeti életet. Az így lezáruló életműről, a Trafó múltjáról és jövőjéről, a kultúra magyarországi esélyeiről és a vákuumos vécékről beszélgettünk vele.
A szexuális élet humorát mindenkor széles körű, ámbár nyilvánosan azért sokszor röstellt érdeklődés övezte. Kabarékban, mulatókban vagy zengerájokban megénekelni e témakört egyszerre számított sikamlós és hálás feladatnak.
A kötethez a címnél valamivel közelebb visz a borítóról lemaradt alcím (A forradalom előtti Oroszország túlságosan is emberi tragikomédiája), amely már nem utal filmekre. A könyv törzsét kitevő alapos, a filmeket jelenetről jelenetre követő elemzések ugyanis valójában nem filmtörténeti vagy filmelméleti kontextusba ágyazódnak, és nem a poétikai mélyrétegek felfejtése felé haladnak.
rés a présen: A Tesz-vesz várostól Hunter S. Thompsonig elég széles az általad fordított könyvek listája. Totth Benedek: A pályakezdő műfordító nem válogathat, megszoktam, hogy mindenre rábólintok, amivel megkínálnak. Így került hozzám Ubi malac és a Rumnapló, a vámpírregények, Chuck Palahniuk és a Szép új világ.
Ujj Zsuzsit legkevésbé a fényképeiről ismeri a nagyközönség, amiért nem is nagyon kárhoztatható: a MissionArt Galériában megrendezett kiállítása 1987 óta csak a harmadik. A fényképezés meglehetősen váratlanul kezdődött nála, és meglehetősen rövid ideig, hat évig tartott, szemben a vers- és dalszövegírással.
Meglehetősen ritka, hogy egy kortárs képzőművész vallásos témákkal foglalkozik. Egyáltalán lehet-e egy zárt, évszázadok alatt kialakult ikonográfiai rendszerhez bármit hozzátenni, vagy másként, valami újjal és általánossal gazdagítani a kanonizált ábrázolási formákat?
Dalai apacslány-romantikát idéznek, versei Villon balladáit. Képein megsebzett Lolitaként fixírozza vágyainak titokzatos tárgyát. Dolgozó nő, aki egyszer bal lábbal kelt fel. Költő, performer, fotós, aki a Csókolom zenekarban vált underground ikonná. Most könyve jelent meg, kiállítása volt Budapesten, novemberben pedig a londoni Tate Modernben láthatók a képei.
Olcsóbb, könnyebben elérhető, és segíthet a világ elmaradottabb részein élőkön, valamint idehaza, a keretszámokból kiszoruló, angolul beszélő diákokon is, ha a felsőoktatási intézmények végleg átköltöznek majd a virtuális világba.
A társadalmi nemek európai kutatóit összefogó, utrechti székhelyű nemzetközi szervezet, az AtGender és a Közép-európai Egyetem (CEU) május 17-20. között rendezett Budapesten feminista kutatói konferenciát. Az előadók leginkább a szélsőjobb európai térhódítása miatt érzett aggodalmuknak adtak hangot.
Az isztambuli utcai árusoknál nemcsak az ételeket szeretem mustrálni, hanem a pult vagy kocsi mögött álló személyt is. Mindegyik arc mögött egy-egy történet, falu, feleség, sok gyerek és népes rokonság. Szakmájukat megbecsülik és komolyan veszik, mindegy, hogy különleges desszertet, isteni, fűszeres rizzsel töltött kagylót vagy éppen a legolcsóbb csicseriborsós rizst kínálják.
Noha a közeli kisváros a nagy zeneszerzőre építi idegenforgalmát évtizedek (évszázadok?) óta, nemcsak az ősfák vetnek árnyékot a településre. Martonvásárt úgy szeli ketté a 7-es út, mint hentesbárd a csontos lapockát, az itteni kamionforgalom olyan sűrű, akár a Combinóé a Nagykörúton.
Az Ikarus BSE gátfutója ötszörös magyar bajnok, 2010-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert 110 méteren. Megszerezte az olimpiai kvalifikációt, de tavaly februárban, egy műtét után baktériumfertőzést kapott, s majdnem el kellett távolítani a lábfeje egy részét. Hat hónapos rehabilitáció után elkezdte felkészülését Londonra, de részvétele kérdéses. A mátyásföldi diákolimpián beszélgettünk, ahová éremátadónak hívták.
Itt szaladt át az első magyar vonat, később két város is a magáénak érezte, utasforgalma a nagy, budapesti pályaudvarokéval vetekedett. De mint a hazai állomások többségének, neki sem tett jót az öregedés.
