Lemez

Időtlen egység

Jack White: Blunderbuss

  • - greff -
  • 2012. június 11.

Zene

Lehet, hogy a Hivesban dögösebbek voltak a riffek, a strokesos srácokon pedig jobban álltak a dizájnerdzsekik, a legutóbbi garázsrock-hullám vezető zenekaraiban akkor is csak egyetlen zseni volt: az a fura fiú a White Stripes élén. Ezért is utálhatták annyira az undergroundban a zsáner veteránjai, akik szerint Jack White úgy lett világhíres rocksztár, hogy pontosan ugyanazt vezette elő, amit ők már évekkel korábban kitaláltak. De hogy minden percben jobban is csinálta, mint körülötte bárki más, azt persze már inkább nem tették hozzá.

Az ember, aki az It Might Get Loud című dokumentumfilm szerint százas szögből és kólásüvegből is képes használható hangszert fabrikálni, első szólólemezén nem azt a zaklatott, szétcsavart gitárzenét játssza, amivel az immár feloszlatott Whites Stripes utolsó lemezén vagy a Dead Weather projekt második albumán próbálkozott. A Blunderbuss nem az elektromosságról szól, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt a Seven Nation Army szerzőjétől rutinból várnánk - markáns torzított gitárriffre például mindössze egyetlen dalt épített. Ez a lemez a maga higgadt tempókat, akusztikus gitárokat, zongorát és énekesnőket összeeresztő módján inkább azt a sejtést erősíti meg, miszerint Jack White mindig is elsősorban a blues felől közelített a (Led Zeppelin-Cramps-Gories-háromszögbe helyezett) rockzene felé.


 

Ahogy a Blunderbuss nem a kiszámíthatatlan jammelések lemeze, úgy nem is a kislemezes slágereké. Akárcsak anno az Elephant című White Stripes-lemez, ez is elsősorban egységben szemlélt albumként hatásos, ahol kivétel nélkül mindegyik, az első taktusoknál még régmúltbélinek hangzó, de egy markáns személyiség által aztán rendre sajátosan időtlenné formált dal erős darab, és egyik sem tülekedik a többi fölé. Úgy szól hosszú távra, hogy nincs mögötte erre irányuló görcsös akarat, csak szabadjára engedett rendkívüli tehetség.

Third Man/Columbia, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.