Lemez

Időtlen egység

Jack White: Blunderbuss

  • - greff -
  • 2012. június 11.

Zene

Lehet, hogy a Hivesban dögösebbek voltak a riffek, a strokesos srácokon pedig jobban álltak a dizájnerdzsekik, a legutóbbi garázsrock-hullám vezető zenekaraiban akkor is csak egyetlen zseni volt: az a fura fiú a White Stripes élén. Ezért is utálhatták annyira az undergroundban a zsáner veteránjai, akik szerint Jack White úgy lett világhíres rocksztár, hogy pontosan ugyanazt vezette elő, amit ők már évekkel korábban kitaláltak. De hogy minden percben jobban is csinálta, mint körülötte bárki más, azt persze már inkább nem tették hozzá.

Az ember, aki az It Might Get Loud című dokumentumfilm szerint százas szögből és kólásüvegből is képes használható hangszert fabrikálni, első szólólemezén nem azt a zaklatott, szétcsavart gitárzenét játssza, amivel az immár feloszlatott Whites Stripes utolsó lemezén vagy a Dead Weather projekt második albumán próbálkozott. A Blunderbuss nem az elektromosságról szól, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt a Seven Nation Army szerzőjétől rutinból várnánk - markáns torzított gitárriffre például mindössze egyetlen dalt épített. Ez a lemez a maga higgadt tempókat, akusztikus gitárokat, zongorát és énekesnőket összeeresztő módján inkább azt a sejtést erősíti meg, miszerint Jack White mindig is elsősorban a blues felől közelített a (Led Zeppelin-Cramps-Gories-háromszögbe helyezett) rockzene felé.


 

Ahogy a Blunderbuss nem a kiszámíthatatlan jammelések lemeze, úgy nem is a kislemezes slágereké. Akárcsak anno az Elephant című White Stripes-lemez, ez is elsősorban egységben szemlélt albumként hatásos, ahol kivétel nélkül mindegyik, az első taktusoknál még régmúltbélinek hangzó, de egy markáns személyiség által aztán rendre sajátosan időtlenné formált dal erős darab, és egyik sem tülekedik a többi fölé. Úgy szól hosszú távra, hogy nincs mögötte erre irányuló görcsös akarat, csak szabadjára engedett rendkívüli tehetség.

Third Man/Columbia, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.