Interjú

"Mindig korán ágyba bújok"

Anneke van Giersbergen énekesnő

  • Kovács Bálint
  • 2012. június 20.

Zene

A The Gathering egykori arca immár harmadik szólólemezét adta ki. A 39 éves holland énekessel budapesti koncertje előtt beszélgettünk karrierről, vágyakról, pozitív kisugárzásról és szexre vágyó férfiakról.

Magyar Narancs: Öt éve léptél ki a The Gatheringből. Elégedett vagy azzal, amit azóta elértél?

Anneke van Giersbergen: Igen, nagyon! Boldoggá tesz, hogy a saját dolgaimmal foglalkozhatom, hogy a családommal lehetek, olyan zenét csinálok, amilyet szeretek, hogy csupa kedves ember vesz körül a turnén, és most itt vagyok ebben a gyönyörű országban - mindez nagyszerű. Talán nem olyan nagyszabású, mint a The Gathering volt, de ez jól is van így, mert a lényeg csak annyi, hogy a zenéből élhessek. Soha nem szoktam megbánni semmit, még a hülyeségeimet sem, hiszen mindent valamilyen okkal tettem úgy, ahogy.

 


 

MN: Tehát nem is hiányzik a The Gathering hatalmas sikere?

AVG: Nem, mert már részem volt benne, már megcsináltam, már benne van a rendszeremben - nem kell kétszer átélni ugyanazt, hogy élvezni tudjam. Nem igazán szoktam a YouTube-on a régi dolgaimat nézegetni, de ha mégis, akkor csak büszkeséget érzek, hogy tagja voltam ennek a remek bandának. Ha visszanézek, boldog vagyok a múltam miatt - de nem hátra, hanem előre szoktam nézni.

MN: Nem is szeretnél újra együttesben énekelni?

AVG: Ha az ember egy zenekarban, egy demokráciában él, az nagyon jó, mert mindig mindenki együtt van és mindent együtt csinál. Cserébe viszont minden sokkal hosszadalmasabb: hónapokig tart megírni, felvenni, keverni egy új lemezt. Szólóban én ennél gyorsabban dolgozom: ha valamit elsőre jónak találok, ott meg is állok, és nem szöszmötölök tovább a keveréssel vagy a felvétellel. Így ki tudok adni öt lemezt öt év alatt. De szükségem is van erre a tempóra, mert ha túl sokat vagyok stúdióban, egy idő után már nem tudok koncentrálni, elhomályosul a látásom, és abból semmi jó nem sül ki - szóval keményen dolgozom azért, hogy gyorsan dolgozhassak. Visszatérve a kérdésedre: szólóelőadóként is vannak körülöttem emberek, akikkel mindig együtt vagyunk, mint egy családban. Ez így pont olyan érzés, mint ha egy zenekar tagja lennék, csak most én hozom a döntéseket, ami jó és szabad érzés. Persze ha a zenészeknek van egy jó ötletük, azt is megcsinálom, de a végső döntés az enyém.

MN: Az új lemezed, az Everything Is Changing talán a szólókarriered leglágyabb, leginkább popos lemeze.

AVG: Attól függ, honnan nézed: szerintem szólóban eddig ez a legrockosabb, leggyorsabb, legkeményebb albumom. Persze van benne pop és elektronika is, mert vegyíteni akartam mindent, amit eddig csináltam. Annyiban valóban popos, hogy vannak rajta fülbemászó számok - de élőben két gitárosra van szükség, hogy előadjuk őket.

MN: Sosem merült fel holland producerekben, kiadókban, hogy nemzetközi, kommersz popsztárt csináljanak belőled?

AVG: Nem, bár Hollandiában azért jobban része vagyok a mainstreamnek, mint itt, ahol a rock-metál színtér tagjaként tekintenek rám: többet játszanak a tévék, a rádiók. De ilyen ajánlattal sosem kerestek meg, mert nemcsak ismerik a múltam, de tényleg megértik, hogy honnan jövök, és mit csinálok. Sosem mondják, hogy menjek el, mondjuk, az Eurovíziós Dalfesztiválra vagy ilyesmi - de nem is én lennék erre a megfelelő ember, és ezt ők is tudják.

MN: Nem is vágytál arra soha, hogy, mondjuk, az Egyesült Államokban is stadionok teljenek meg egy-egy koncerteden?

AVG: Szeretek nagy fesztiválokon játszani, élvezem azt az energiát, egyúttal imádom az egészen kicsi koncerteket is. Nem az az álmom, hogy csak stadionokban lépjek fel, mert az unalmas lenne. A lényeg a jó zene, hogy jó emberekkel légy körülvéve, hogy a koncerten a rajongók szemébe nézhess, és megoszthasd velük a zenédet - ez a fontos, nem az, hogy a hely kicsi vagy nagy.

MN: Híres vagy arról, hogy nemcsak a koncerteken, de gyakorlatilag mindig mosolyogsz, és minden helyzetben vidám vagy. Hogy tudsz folyamatosan ilyen pozitív maradni?

AVG: Azt gondolom, az isten adta tehetségemet jó dolgokra kell felhasználnom, és pozitív szemléletet kell közvetítenem az engem körülvevők felé - ezt nagyon komolyan veszem. Sok minden rossz a világban, sok a sötétség, a háború, a gonosz ember - én szeretnék egyike lenni azoknak, akik nem ilyenek. És talán szerencsés is vagyok: tudom kamatoztatni a tehetségemet, jó emberekkel vagyok körülvéve, jó karrierem volt a The Gatheringgel, és az van most is, a családom csodálatos - így talán könnyű azt mondanom, hogy az élet szép. De nagyon keményen megdolgozom érte, túl keményen is, mert állandóan fáradt vagyok - heti 80-100 órát dolgozom. Mindent megteszek a családomért és a zenéért, és ha végül összejönnek a dolgok, ha leszervezünk egy turnét, és itt vagyok az egyik állomásán, és süt a nap, és eljön pár száz ember a koncertre, az nekem elég a boldogsághoz. Lehet, hogy egyszerű lélek vagyok: szeretem az egyszerű dolgokat, élvezem az ételeket, a light kólát, a beszélgetést veled meg a jó zenét. Néha megkérdezik, hogy mik a nagy álmaim - de én úgy élem az életem, ahogyan azt mindig is akartam. Ez az álmom.

MN: Ugyanakkor azért neked is vannak sötétebb hangulatú számaid, lemezeid.

AVG: Természetes, hogy az ember dualisztikus: vannak jó és rossz pillanataink, van egy világos és egy sötét oldalunk. Ha bármelyik oldalt ignoráljuk, akkor kiegyensúlyozatlanok leszünk. Zenében szeretem a melankolikusabb, sötétebb dolgokat, a Slayert, a Swanst, de szeretem a jó popzenét is, Justin Timberlake-et vagy Beyoncét. Ha abban kiegyensúlyozott vagy, hogy milyen zenéket hallgatsz, akkor abban is annak kell lenned, hogy milyen zenét csinálsz.

MN: Ezért énekelsz a te zenédtől igencsak távol álló death/grindcore-ban utazó Napalm Death néhány számában is?

AVG: Az ő szövegeik nagyon társadalom-kritikusak, nagyon kemény véleményük van a világ dolgairól, és ezzel szívesen vállalok közösséget még akkor is, ha az övék nem is az én világom. Elküldték egy dalukat, és megkérdezték, hogy szeretnék-e énekelni benne. Meghallgattam, tele volt energiával és súlyos szövegekkel. Imádtam.

MN: Mint szexszimbólum és rockénekes, gondolom, vannak sztorijaid olyan férfiakról, akik a koncertek után mást is akartak, nem csak autogramot.

AVG: Persze, fura rajongói mindenkinek vannak: ha Madonna vagy, akkor rengeteg, ha Anneke van Giersbergen, akkor nem olyan sok. Ez már csak így van, de ha bizonyos távolságon kívül maradnak, akkor nincs is ezzel semmi probléma.

MN: A családos asszonynak, gondolom, nem, de a tetovált rockénekesnek voltak valaha kalandjai velük?

AVG: Most a sztalkerekről beszélünk, ugye?

MN: Inkább a groupie-król.

AVG: Ó, te jó ég! Nem, rám az ilyesmi sosem volt jellemző. Vannak, akik - hogy is mondjam - a groupie-jaim akartak volna lenni, de számomra az nem vonzó és nem szexi, ha valaki felkínálja magát. Azok sokkal izgalmasabbak, akik megélik a szívükben a zenémet. Nem nekem való az egész "szex, drogok és rock'n'roll" életforma: eleve mindig korán ágyba bújok, hogy kíméljem a hangomat, és csak néha iszom. Semmilyen rock'n'roll sztorim nincsen - nagyon unalmas vagyok.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.