Koncert

Alter Bridge

  • Mihályi Dávid
  • 2017. november 26.

Zene

Az amerikai zenekar tavaly megjelent The Last Hero című lemezének turnéja alkalmából ejtette útba fővárosunkat, bár a tagok közül csak a gitáros, énekes frontember, Myles Kennedy neve lehet ismerős, mivel ő 2009 óta Slash zenésztársa is. Ennek megfelelően a banda érkezése nyomán nem bolydult fel Budapest, de így is akadtak elegen, akik a hardrockot választották vasárnap esti programként, sőt elsőre úgy tűnt, hogy a frontember nem is tud mit kezdeni az önfeledt magyar közönséggel. Kommunikációt csak a negyedik-ötödik dal után kezdeményezett rajongóival – egy visszafogott „köszönöm”-öt mondott –, amit a nézősereg hatalmas ovációval fogadott, később pedig e reakciók megismétlődtek a legapróbb gesztusai után is; a legviccesebb ezek közül a flaskájának megemelését követő hangzavar volt.

A koncert első felét a kemény rock uralta, olyan dalokkal, mint a Cry of Achilles vagy az Addicted to Pain, de a program felénél betettek egy akusztikus részt, amelynek során kiteljesedhetett Kennedy magával ragadó énekhangja is. A zenekar a Blackbirddel tért vissza, ami a Beatles azonos című szerzeményének akkordjaival indult. Ezután a plüssállattal is megdobott Kennedy az összes rocksztárklisét alkalmazta – a pár másodperces énekórától kezdve a közönség leguggoltatásáig, és arról sem feledkezett meg, hogy kijelentse: Budapest a világ egyik legszebb városa. A banda ráadásként egyik legismertebb dalát, a Rise Todayt játszotta el, amit gitárpárbaj előzött meg.

Papp László Budapest Sportaréna, október 22.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.