Lemez

Nemzeti együttműködés

The National: Sleep Well Beast

Zene

A 2000-es évek eleji New York-i színtéren a The National amolyan „futottak még” zenekarnak számított, másfél évtized után viszont abból az időszakból már egyértelműen ők az egyetlenek, akik alkotó-előadóként relevánsak tudtak maradni.

A Strokes egyre gyengébb lemezeket csinált, és nem is túl aktív mostanában, a szintén elszürkülő Interpol meg a 2002-es albumát turnéztatja. Amúgy a The Nationalről már nem igazán érdemes New York-i együttesként beszélni: a tagok lakcímkártyáin olyan városok szerepelnek, mint Cincinnati, Koppenhága, Párizs és Los Angeles.

A zenekar kreatív szempontból a 2010-es High Violettel ért fel a csúcsra, de a siker megmaradt a három évvel későbbi, valamivel haloványabb Trouble Will Find Me-n is, és úgy tűnik, ez a széria most sem ért véget. A The National az idei Glastonburyn már co-headliner pozícióban lépett fel a Foo Fighters előtt, több tízezer rajongó örömére, a Sleep Well Beast album pedig nemcsak Nagy-Britanniában, de egyebek mellett Horvátországban (!) is az első helyen nyitott. A Dessner és Devendorf testvérpárok, valamint Matt Berninger énekes alkotta csapat Kaliforniában kezdte a munkálatokat, majd egy berlini kitérőt követően egy New York állambeli, isten háta mögötti tóparti helyen rögzítette a dalok nagy részét. A Nobody Else Will Be There című nyitószám erre is utal, noha egy nyíltan demokrata zenekartól azt várná az ember, hogy a szövegek nagy részét Donald Trump uralja. Csakhogy a lemez dalai már megszülettek a tavalyi elnökválasztás előtt. Visszatérő téma több számban is a szülő-gyerek kapcsolat, New York, valamint az alkohol és a marihuána, hiszen ahogy azt a pár éve Kaliforniába költöző Berninger megjegyezte, „a napsütés és a fű új perspektívákat tárt fel”. A frontember a szövegeken szorosan együttműködött feleségével, Carin Besser íróval, aki zenekari berkekben a humoros Yoko becenévre hallgat. Nem meglepő, hogy az egyik dal címében (Carin at the Liquor Store) még a neve is felbukkan.

A Sleep Well Beast kevés zenei újdonságainak egyike a korábban hanyagolt gitárszólók felbukkanása, ennek ellenére az összhangzás valamelyest elektronikusabb lett. Az album kulcsdala a Day I Die című posztpunksláger, de szintén izgalmas az egyaránt nagyszerűen lezárt Empire Line és az I’ll Destroy You. Sajnos becsúszik egy-két töltelék is, de a sokszor cohenesen dörmögő Berningert és társait még így is élvezet hallgatni. Ahogy a Trouble Will Find Me, úgy a Sleep Well Beast sem hozza a High Violet szintjét, de ettől ez még így is az év egyik kiemelkedő gitárzenei albuma.

4AD, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.