Visszhang: lemez

Andy Stott: Never the Right Time

  • - minek -
  • 2021. május 12.

Zene

Nem könnyű osztogatni az „élő klasszikus” címet, de Andy Stott tizenhat évnyi zenéjét meghallgatva neki habozás nélkül megítélhetnénk a titulust.

Minimalista house/technoszerű szerzeményekkel indított, amit az emblematikusan kőkemény basszusokkal és horzsoló ütemekkel jellemezhető korszaka követett. Idővel mind nagyobb szerepet kapott munkáiban az emberi hang: énekesként alkotótársa lett egykori zongoratanára, Alison Skidmore, aki számos albumán is felbukkan.

A mostani Never the Right Time is kettejük közös munkája, bár Stott ismét fordított egyet a kabátján és több, már egyértelműen dalszerű darabot is komponált Skidmore strófáira. És e dalokban csoda történik: mintha a múlt századvég és az utóbbi két évtized jól összeválogatott dreampopszerű tónusait hallanánk ki belőlük. Az egészben ott a csavar, hogy akad itt kis posztpunk, szintipop, teáskanálnyi ambient és persze ott vannak Stott jól kifundált, alaposan kifaragott dub/garage témái is. A sodró Away not Gone-tól kezdve, hol finoman lüktető, hol inkább csak hömpölygő etűdökön át (Never the Right Time, Don’t Know How, The Beginning) haladunk a finálé felé (Hard to Tell), ami már-már a Chromaticsot idézi. Sajátos, hogy Stott instrumentális betétjei ehhez képest néha céltalannak tűnnek, bár a találó című When It Hits valósággal felragyog, amint előbuggyan belőle a Cocteau Twins hagyatéka.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk