Visszhang: lemez

Andy Stott: Never the Right Time

  • - minek -
  • 2021. május 12.

Zene

Nem könnyű osztogatni az „élő klasszikus” címet, de Andy Stott tizenhat évnyi zenéjét meghallgatva neki habozás nélkül megítélhetnénk a titulust.

Minimalista house/technoszerű szerzeményekkel indított, amit az emblematikusan kőkemény basszusokkal és horzsoló ütemekkel jellemezhető korszaka követett. Idővel mind nagyobb szerepet kapott munkáiban az emberi hang: énekesként alkotótársa lett egykori zongoratanára, Alison Skidmore, aki számos albumán is felbukkan.

A mostani Never the Right Time is kettejük közös munkája, bár Stott ismét fordított egyet a kabátján és több, már egyértelműen dalszerű darabot is komponált Skidmore strófáira. És e dalokban csoda történik: mintha a múlt századvég és az utóbbi két évtized jól összeválogatott dreampopszerű tónusait hallanánk ki belőlük. Az egészben ott a csavar, hogy akad itt kis posztpunk, szintipop, teáskanálnyi ambient és persze ott vannak Stott jól kifundált, alaposan kifaragott dub/garage témái is. A sodró Away not Gone-tól kezdve, hol finoman lüktető, hol inkább csak hömpölygő etűdökön át (Never the Right Time, Don’t Know How, The Beginning) haladunk a finálé felé (Hard to Tell), ami már-már a Chromaticsot idézi. Sajátos, hogy Stott instrumentális betétjei ehhez képest néha céltalannak tűnnek, bár a találó című When It Hits valósággal felragyog, amint előbuggyan belőle a Cocteau Twins hagyatéka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.