Visszhang: lemez

Andy Stott: Never the Right Time

  • - minek -
  • 2021. május 12.

Zene

Nem könnyű osztogatni az „élő klasszikus” címet, de Andy Stott tizenhat évnyi zenéjét meghallgatva neki habozás nélkül megítélhetnénk a titulust.

Minimalista house/technoszerű szerzeményekkel indított, amit az emblematikusan kőkemény basszusokkal és horzsoló ütemekkel jellemezhető korszaka követett. Idővel mind nagyobb szerepet kapott munkáiban az emberi hang: énekesként alkotótársa lett egykori zongoratanára, Alison Skidmore, aki számos albumán is felbukkan.

A mostani Never the Right Time is kettejük közös munkája, bár Stott ismét fordított egyet a kabátján és több, már egyértelműen dalszerű darabot is komponált Skidmore strófáira. És e dalokban csoda történik: mintha a múlt századvég és az utóbbi két évtized jól összeválogatott dreampopszerű tónusait hallanánk ki belőlük. Az egészben ott a csavar, hogy akad itt kis posztpunk, szintipop, teáskanálnyi ambient és persze ott vannak Stott jól kifundált, alaposan kifaragott dub/garage témái is. A sodró Away not Gone-tól kezdve, hol finoman lüktető, hol inkább csak hömpölygő etűdökön át (Never the Right Time, Don’t Know How, The Beginning) haladunk a finálé felé (Hard to Tell), ami már-már a Chromaticsot idézi. Sajátos, hogy Stott instrumentális betétjei ehhez képest néha céltalannak tűnnek, bár a találó című When It Hits valósággal felragyog, amint előbuggyan belőle a Cocteau Twins hagyatéka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.