mi a kotta?

Bölcsődalát gügyögi

  • mi a kotta
  • 2021. május 12.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/19. hétre

„Ki a hangversenyteremből, mely gyárteleppé változott, ki a szabadba, a friss levegőre, mosolygóbb tájakra! A déli őserdők mélyére, melyek áhítatos ölén, ahol az ember még évezredes bölcsődalát gügyögi, ahol a civilizáció rúgása még nem dúlta fel a természet ártatlanságát, nem szennyezte be hófehér lelkét. Dél-Amerika legnagyobb komponistája, Villa-Lobos Hektor a brazíliai rengetegek tisztásain fakasztja a melódia forrásait. Az indián és néger törzsek és a bevándorolt spanyolok népzenéje ihleti művészetét. A világ leggazdagabb népzenei területe Dél-Amerika. Őslakó indiánok, négerek, spanyol conquistadorok muzsikája él itt egymás mellett anélkül, hogy keverednék. (…) Ide a pampákra, az őserdőkbe merészkedett el Villa-Lobos, teljes felszereléssel, a nyugati kultúra legtökéletesebb fegyverzetében, aminőt a modern tudomány csak gyártani tud. Villa-Lobos ma harmincnyolc éves, az Amazonast huszonhét éves korában olyan bámulatbaejtő virtuozitással, annyira fejlett, kész és kiforrott technikával írta, amely felülmúlja a huszonnyolc éves Stravinsky Tűzmadarának faktúráját.”

1929-ben a Budapesti Hírlap hasábjain ily lelkesen mutatta be Haraszti Emil a magyar közönségnek Villa-Lobost, s még abban az évben játszották is hazai muzsikusok egy koncerten a jeles brazil (vagy mint egyik-másik újság vélte: argentin) komponista zongoratrióját. Mindazonáltal az­óta is inkább csak ritka vendégek nálunk e szerző művei – például fesztiválprogramon. Mint most a Bartók Tavasz londoni kapcsolásán, ahol is Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra koncertjén elhangzik majd Villa-Lobos Fantázia szopránszaxofonra és vonószenekarra című kompozíciója (május 17., fél nyolc). A Royal Albert Hallból amúgy igencsak változatos programot fog elénk vezényelni a kiváló Petrenko: kortárs darabot és Brahms Negyediket, valamint Weber-nyitányt, az Euryanthét. Apropó, ezt a romantikus dalművet jövő kedden leadja a Bartók Rádió: a két éve elhunyt Jessye Norman címszereplésével (május 18., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.