mi a kotta?

Az izgága szarka

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/32. hétre

„Az én zenémet legjobban a gyerekek és az állatok értik” – jelentette ki Igor Stravinsky 1961-ben, szemében alighanem huncut csillogással.  Talán éppen Arisztotelészre reflektált, aki kétezer évvel korábban Politika című értekezésében azt tanácsolta, a fiatal férfiaknak illik olyan zenei kifinomultságra szert tenniük, hogy „gyönyörködni tudnak a szép dallamokban és ritmusokban” – nem csupán abban a nyers zenei hatásban, amelyet az alantasabb állatok, a rabszolgák és a gyerekek is ugyanúgy élveznek. Stravinskyt kritikusai és irigyei néha azzal vádolták, hogy értéktelen bizsukat kapar össze az ócskapiacról, mint egy izgága szarka, és még arra sem veszi a fáradságot, hogy átalakítsa azokat.

Az idei KaposFest nyitókoncertjén egy Stravinsky-művel kezdődnek a kalandok: Várdai István csellóművész és Baráti Kristóf hegedűművész nyári fesztiválján Pusker Júlia és Fejérvári Zoltán is fellép. Az első hangversenyen Stravinsky Olasz szvitje után egy mai olasz szerző, Giovanni Sollima, Vivaldi és a francia romantikus, Ernest Chausson egy-egy műve csendül fel (Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 10., 19 óra). Másnap a csellista Julien Quentin zongoraművésszel Rachmaninov átszellemült gordonkaszonátáját eleveníti fel, és az a Roman Simović vezeti primáriusként Brahms G-dúr vonósötösét, akinek Rózsa–Bartók-lemezét mi is méltattuk (Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 11., 18 óra). Este pedig a Magyar Rádió Gyermekkórusából alakult Voces Angelicae is énekel, a többi közt Ola Gjeilo kortárs norvég zeneszerző darabját (Kaposvári Református Templom, augusztus 11., 21 óra).

A Liszt Ferenc Kamarazenekar is a somogyi megyeszékhelyre látogat ezekben a napokban. Éteri szépségű darabot, a csellóra írt Concertinót tűz műsorra a lengyel származású, szovjetté lett Mieczysław Weinbergtől, akit csak azért nem helyezett Sosztakoviccsal egy polcra a zenetörténet, mert mindössze másfél évtizede fedezték fel újra az életművét. A tehetséges Várdai-tanítvány Schmalzl Ella játszik szólót, majd a szünet után egy újabb fiatal, Abouzahra Amira lép színpadra Fejérvárival együtt Mendelssohn hegedűs-zongorás d-moll kettősversenyében (Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 13., 18 óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.