rés a présen

„New Yorkba röppenünk”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. augusztus 6.

Zene

Rozs Tamás zenész

rés a présen: Folyami hajósnak készültél, aztán 1983 óta, amikor a Szélkiáltóval megnyertétek a Ki mit tud?-ot, gyakorlatilag folyamatosan a színpadon voltál. Valójában mikor dőlt el a dolog?

Rozs Tamás: A pécsi Nagy Lajos gimiből – ahol már bőszen zenéltem, irodalmi színpadoztam – tengerész szakra jelentkeztem a BME Közlekedésmérnöki Kar Hajózási Főiskolai Karára, s föl is vettek folyamásznak. Izgalmas két év volt: hajózni a Dunán, mint segéd-al-matróz-helyettes, és gitározni a hajó tatján a csillagos ég alatt. Aztán apukám halála után otthagytam a vizet, visszamentem a városomba, Pécsre, és elvégeztem a magyar–ének-zene szakot a karvezetés, a magánének és a csellózás bűvöletében. Ekkor figyeltek föl rám az akkor már régóta muzsikáló szélkiáltósok, így lettem és vagyok ma is tagja az együttesnek.

rap: Hogyan alakult ki a kapcsolatod a színházi világgal?

RT: A színházi zene is a zenekarral indult, mert a Bóbita Bábszínház fölkérésére írtunk zenét. Lassan kialakult egy gyakorlat, hogy önálló színpadi zenék megírására kaptam és kapok most is megbízásokat báb- és kőszínházaktól egyaránt. Van, hogy magam is játszom az előadásban. Mohácsi János számos előadásában zenéltem, és tagja vagyok a Szakértők zenekarnak. Zenét szereztem egyebek közt Bezerédi Zoltán Tótékjához Szegeden, Kocsis Pál Vérnászához Kecskeméten, a Terminal Workhouse előadásához, amelyet O. Horváth Sári Szeretett vezérünk című darabjából készítettek, az Elem című előadáshoz a Szkénében, amelyet Háy János darabjából rendezett Bérczes László.

rap: Az idén betegség miatt egy időre kiestél a munkából. A visszatérés zökkenőmentes?

RT: Fölöttébb nehéz időszakon vagyok túl, bizony ez tumor volt, és remélem, jogos a múlt idő, hiszen hivatalos eredmény szeptemberben lesz. Átestem a kezeléseken, sokan aggódtak értem, és sok embertől kaptam támogatást lelki, szellemi és anyagi szinten is, és ez erőt adott. Nem tudom kellően kifejezni a hálámat. Amúgy nem volt könnyű elszakadni a színházi és koncertélettől, a zenéléstől, a tanítástól. A közönség pedig tényleg csodásan fogadott, miután úgy tűnik, követte a sorsomat: hosszú idő után a Művészetek Völgyében játszottam újra Pál Andrással a volt tanítványom, Valcz Péter által rendezett Kezdhetek folytatódni című Petri-estünket, aztán az Ördögkatlanon adtuk elő Andrással a legújabb, Most, mikor a vers újra divatba jött című, szintén Valcz Péter rendezte koncertszínházi produkciónkat. Ebben tucatnyi kortárs magyar költő verse hallható szóban és dalban, előadásonként megújuló verskínálattal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.