rés a présen: Folyami hajósnak készültél, aztán 1983 óta, amikor a Szélkiáltóval megnyertétek a Ki mit tud?-ot, gyakorlatilag folyamatosan a színpadon voltál. Valójában mikor dőlt el a dolog?
Rozs Tamás: A pécsi Nagy Lajos gimiből – ahol már bőszen zenéltem, irodalmi színpadoztam – tengerész szakra jelentkeztem a BME Közlekedésmérnöki Kar Hajózási Főiskolai Karára, s föl is vettek folyamásznak. Izgalmas két év volt: hajózni a Dunán, mint segéd-al-matróz-helyettes, és gitározni a hajó tatján a csillagos ég alatt. Aztán apukám halála után otthagytam a vizet, visszamentem a városomba, Pécsre, és elvégeztem a magyar–ének-zene szakot a karvezetés, a magánének és a csellózás bűvöletében. Ekkor figyeltek föl rám az akkor már régóta muzsikáló szélkiáltósok, így lettem és vagyok ma is tagja az együttesnek.
rap: Hogyan alakult ki a kapcsolatod a színházi világgal?
RT: A színházi zene is a zenekarral indult, mert a Bóbita Bábszínház fölkérésére írtunk zenét. Lassan kialakult egy gyakorlat, hogy önálló színpadi zenék megírására kaptam és kapok most is megbízásokat báb- és kőszínházaktól egyaránt. Van, hogy magam is játszom az előadásban. Mohácsi János számos előadásában zenéltem, és tagja vagyok a Szakértők zenekarnak. Zenét szereztem egyebek közt Bezerédi Zoltán Tótékjához Szegeden, Kocsis Pál Vérnászához Kecskeméten, a Terminal Workhouse előadásához, amelyet O. Horváth Sári Szeretett vezérünk című darabjából készítettek, az Elem című előadáshoz a Szkénében, amelyet Háy János darabjából rendezett Bérczes László.
rap: Az idén betegség miatt egy időre kiestél a munkából. A visszatérés zökkenőmentes?
RT: Fölöttébb nehéz időszakon vagyok túl, bizony ez tumor volt, és remélem, jogos a múlt idő, hiszen hivatalos eredmény szeptemberben lesz. Átestem a kezeléseken, sokan aggódtak értem, és sok embertől kaptam támogatást lelki, szellemi és anyagi szinten is, és ez erőt adott. Nem tudom kellően kifejezni a hálámat. Amúgy nem volt könnyű elszakadni a színházi és koncertélettől, a zenéléstől, a tanítástól. A közönség pedig tényleg csodásan fogadott, miután úgy tűnik, követte a sorsomat: hosszú idő után a Művészetek Völgyében játszottam újra Pál Andrással a volt tanítványom, Valcz Péter által rendezett Kezdhetek folytatódni című Petri-estünket, aztán az Ördögkatlanon adtuk elő Andrással a legújabb, Most, mikor a vers újra divatba jött című, szintén Valcz Péter rendezte koncertszínházi produkciónkat. Ebben tucatnyi kortárs magyar költő verse hallható szóban és dalban, előadásonként megújuló verskínálattal.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
