Lemez

Beérkezett

The Shins: Port Of Morrow

  • Nagy V. Gergõ
  • 2012. április 6.

Zene

Röviddel azután, hogy Natalie Portman A régi környékben egy kedélybeteg későkamasz fülére tapasztotta a New Slang bűvös dallamát duruzsoló fülhallgatóját, és csacsogva azt ígérte, hogy ettől majd minden másképp lesz, a dalt jegyző The Shins az amerikai független gitárzene egyik legsikeresebb bandájává avanzsált. Persze aligha csupán eme elhíresült gesztus folyományaképpen, elvégre a James Mercer irányította Sípcsontok hatvanas évekhez visszakanyarodó, fenségesen szofisztikált popzenéje már úgy nagyjából a második lemeztől fogva napról napra egyre több rajongót szerzett magának - mert voltaképp még a legfésületlenebb formájában is olyan, a szélesebb közönségnek is becses javakkal szolgált, mint az édes melódiák, az ábrándos mélabú vagy a lefegyverző báj. Ám míg a tizenegy éve megjelent Oh, Inverted World a dalszerzés emelkedett nívóján túl legkivált légies atmoszférájával és megkapó naivitásával tűnt ki a hasonszőrű lemezek közül, addig a rá következő albumok már egyre inkább közeledtek az alternatív felnőttpop ingerszegény zsáneréhez - jóllehet hol zavarba ejtő ötletgazdagság (Chutes Too Narrow), hol pedig furmányos hangszerelési megoldások (Wincing The Night Away) szavatoltak a váltig színvonalas produkció egyedi jellegéért.


A negyedik korong előtti felfokozott várakozásokat öt évig húzódó szünet csigázta, amelynek során Mercer szép sorjában megszabadult egykori zenekartársaitól, hogy a Port of Morrow-t már afféle szerzői anyagként tálalhassa elénk. Ami ugyanakkor korántsem jelent látványos irányváltást, hiszen a friss lemez javán azért továbbra is az elődökre jellemző, mívesen megmunkált gitárpop szól, ezúttal még inkább közönség- és rádióbarát csomagolásban. Mert bár a Flaming Lipstől Britney Spearsig terjedő pedigréjű Greg Kurstin producer rendre izgalmasan dús és részletgazdag kulisszát kerít a dalok köré, a mixben Mercer hangja dominál, és az érdekfeszítőbb hangszerelési megoldások - a finoman bugyborékoló szintiktől mondjuk a Fall of' 82-ban tompán zendülő trombitáig - csak elvétve vonják el a fényt a masszív dallamoktól. Melyek közt pedig akad azonnal lefegyverző hatású (mint az első kislemez, a Simple Song kicsattanó power popja), vagy netán idővel a fülbe fészkelődő (vegyük az új hullámos Bait and Switchet), ám sajnos feltűnnek bágyasztóan vértelen melódiák is (lásd a hetvenes évek soft-rockjával kacérkodó For a Foolt, vagy a 40 Mark Strasse riasztóan fantáziátlan refrénjét), s fájdalom: ezek vannak túlsúlyban. Mercer a beérkezett, kétgyermekes családapa komolyságával és magabiztosságával dalolja végig a korongot, amelyen ilyenformán már alig-alig tűnik elő az az egykedvűségbe bújtatott kamaszos szorongás, ami oly gyakran fészkelődött a legjobb Shins-dalok mélyén - de ennél is jobban hiányoznak a váratlan váltások, a szellemes ötletek, vagy egyáltalán: bármi igazán pezsdítő, ami kiszakíthatná a hallgatót az egyre ránehezedő közönyösségből. A Port of Morrow persze mindezzel együtt is színvonalas lemez - ám a The Shins valahai varázsát csak elvétve lelhetjük meg rajta.

Columbia, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.