„Barátocskám”, „hűséges barátom” – többnyire így szólította meg leveleiben Ludwig van Beethoven a nála hét évvel fiatalabb magyar Brunszvik Ferencet. Akit fiatalon „hamislelkű barátai roppant veszedelmes életmódra csábítottak”, de a kicsapongás és a kártyaszenvedély elmúlt, miután felelősséget kapott a nyakába a martonvásári gazdaságban. Kiváló csellista volt, amellett a ló- és juhnemesítés szakértője, táblabíró, földesúrként pedig önkényeskedő és keménykedő, ahol tudta, ott rövidítette meg parasztjait. Még nővéreivel is szűkmarkúan bánt, Martonvásár építésére-szépítésére viszont nem sajnálta a pénzt. Beethoven is bizonyára megsértődött rá olykor, egyszer előfordult, hogy „átkozott zenegrófocskának” nevezte mecénását. Brunszvik Ferenc állítólag tényleg értette Beethoven zenéjét, neki szól az Appassionata szonáta dedikációja is. „A zene fejedelme és a magyar mágnás, amint azt tegeződésük és Beethoven közvetlen hangú levelei is jelzik, egyenrangúaknak tekintették egymást” – mutatott rá az életrajzíró, Hornyák Mária. Alighanem Brunszvik gróf kérésére vagy unszolására készült az István király kísérőzenéje a pesti Német Színház számára. Amikor azonban a gróf színházi vállalkozásba kezdett – a pesti színházat a Várszínházzal együtt bérelte –, az pénzügyi fiaskó lett. Viszont ekkor mutatták be A sevillai borbélyt és más Rossini-operákat, állandó társulat jött létre, örültek a kritikusok. Nem minden profitábilis, ami jó. Brunszvik gróf szőrös szívét aztán meghódította egy nő, Justh Szidónia, aki Beethoven titkára, Anton Schindler szerint „különösen grandiózus”, amikor a komponista műveit adja elő. „Költészet és lángész mozgatja ujjait, költészet és lángész ragyog ki szeméből – az ember szinte azt képzeli, átszellemült angyalt lát maga előtt” – írta a fenoménról Brunszvik Teréz. És miért is kételkednénk szavaiban? De tovább is van a történet. Amikor 1839-ben Liszt Ferenc először jött Pestre koncertezni, a tiszteletére Beethoven Szeptettjét játszották magyar muzsikusok, Brunszvik Ferenc csellózott. Úgy ismerték mint Beethoven mecénását, ő pedig testvérének nevezte a zeneszerzőt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
