Közéjük tartozik a melbourne-i The Grogans, akik tulajdonképpen nem is számítanak annyira újoncnak. A power trió két tagja, Quin Grinden énekes-gitáros és Angus Vasic basszusgitáros már a gimnáziumban haverok voltak – Jordan Lewis dobossal közösen 2016-ban kezdtek el zenélni. Még abban az évben kijött az első EP, amelyet további kettő követett, 2019 óta pedig az albumformátumra koncentrálnak. Stagger című friss munkájuk már az ötödik a sorban, és ahogy a korábbi lemezeiken, úgy ezen is erőteljesen hallatszik egyik legnagyobb ihletőjük, a 60-as évek szörfrockja. De nem csak 50–60 évvel ezelőtti kedvenceik vannak: a nyitó Oh Boyból egyértelműen kicseng az Arctic Monkeys. A Come Up (Goes Down) nyitánya a Franz Ferdinand munkásságában keresendő, aztán jön egy furcsa szerkesztői (produceri?) húzás: három ballada követi egymást, amelyek egyaránt a Byrdsre emlékeztetnek. A vinyl B oldalán ismét felpörög a bpm, és ekkor jön a lényeg. A Social Cue egy vérbeli rockdal, akárcsak a Roundabout, a kettő közé pedig kiválóan illeszkedik a kortárs Shame-re és a korábban Slaves néven ismert Soft Playre emlékeztető Roll Back. Ez a lemez legjobb dala, és szerencsére az utolsó harmadban sem ül le a színvonal: a középtempós Happier Man, a lírai Worry About Everything és az enyhén Beach Boys-os All My Days is parádés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
