Bekerítve

Klasszikus zenei programajánló a 2021/17. hétre

„Ma (saját kezdeményezésére) nálam járt Sosztakovics zeneszerző. Kérdésemre, milyen következtetéseket vont le a maga számára a Pravda cikkeiből, azt válaszolta, alkotómunkájával akarja megmutatni, hogy a Pravda útmutatásait magára nézve elfogadja. Kérdésemre, hogy teljes egészében elfogadja-e alkotásainak kritikáját, azt mondta, hogy nagyobbrészt elismeri [hibáit], de teljes egészében még nem látta be mindet. Azt mondtam neki, hogy számunkra az a legfontosabb, hogy átformálódjon, szabaduljon meg formalista hibáitól, érje el, hogy alkotásait megértsék a széles tömegek, és hogy alkotói múltját átértékelő és bizonyos új kötelezettségeket magára vállaló levelének politikai jelentősége legyen, föltéve, hogy nem semmitmondó válaszlevél, hanem valóban az a tudat diktálta neki, hogy más úton kell haladnia. (…) Azt ajánlottam neki, hogy kövesse Rimszkij-Korszakov példáját, keresse fel a Szovjetunió falvait és jegyezze fel Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Grúzia népdalait, kiválogatva közülük és harmóniába rendezve a száz legjobb népdalt. Ez a javaslatom tetszett neki és azt mondta, hogy neki fog látni a feladatnak.”

Sztálinnak és Molotovnak megküldött jelentése szerint 1936 februárjában így leckéztette P. M. Kerzsencev, a Népbiztosok Tanácsa mellett működő Művészetügyi Bizottság elnöke Sosztakovicsot, miután a Pravdában megjelent a zeneszerzőt kipécéző hírhedt cikk, a Hangzavar zene helyett. Hogy Sosztakovics milyen fenyegető helyzetben találta magát, azt a legérzékletesebben talán az épp ekkortájt befejezett IV. szimfónia sorsa példázza. Annak meghirdetett bemutatóját ugyanis törölték, méghozzá úgymond Sosztakovics kérésére, s így aztán a mű végül csak 1961-ben kerülhetett a közönség elé. A Mahler hatását mutató Negyediket most vasárnap a Bartók Rádióban hallhatjuk majd: Jonathan Nott vezényletével és a Suisse Romande Zenekar előadásában (május 2., este kilenc előtt hat perccel).