mi a kotta?

Bekerítve

  • mi a kotta
  • 2021. április 28.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/17. hétre

„Ma (saját kezdeményezésére) nálam járt Sosztakovics zeneszerző. Kérdésemre, milyen következtetéseket vont le a maga számára a Pravda cikkeiből, azt válaszolta, alkotómunkájával akarja megmutatni, hogy a Pravda útmutatásait magára nézve elfogadja. Kérdésemre, hogy teljes egészében elfogadja-e alkotásainak kritikáját, azt mondta, hogy nagyobbrészt elismeri [hibáit], de teljes egészében még nem látta be mindet. Azt mondtam neki, hogy számunkra az a legfontosabb, hogy átformálódjon, szabaduljon meg formalista hibáitól, érje el, hogy alkotásait megértsék a széles tömegek, és hogy alkotói múltját átértékelő és bizonyos új kötelezettségeket magára vállaló levelének politikai jelentősége legyen, föltéve, hogy nem semmitmondó válaszlevél, hanem valóban az a tudat diktálta neki, hogy más úton kell haladnia. (…) Azt ajánlottam neki, hogy kövesse Rimszkij-Korszakov példáját, keresse fel a Szovjetunió falvait és jegyezze fel Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Grúzia népdalait, kiválogatva közülük és harmóniába rendezve a száz legjobb népdalt. Ez a javaslatom tetszett neki és azt mondta, hogy neki fog látni a feladatnak.”

Sztálinnak és Molotovnak megküldött jelentése szerint 1936 februárjában így leckéztette P. M. Kerzsencev, a Népbiztosok Tanácsa mellett működő Művészetügyi Bizottság elnöke Sosztakovicsot, miután a Pravdában megjelent a zeneszerzőt kipécéző hírhedt cikk, a Hangzavar zene helyett. Hogy Sosztakovics milyen fenyegető helyzetben találta magát, azt a legérzékletesebben talán az épp ekkortájt befejezett IV. szimfónia sorsa példázza. Annak meghirdetett bemutatóját ugyanis törölték, méghozzá úgymond Sosztakovics kérésére, s így aztán a mű végül csak 1961-ben kerülhetett a közönség elé. A Mahler hatását mutató Negyediket most vasárnap a Bartók Rádióban hallhatjuk majd: Jonathan Nott vezényletével és a Suisse Romande Zenekar előadásában (május 2., este kilenc előtt hat perccel).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.