Lemez

Run Over Dogs: Now Let the Monsters Shine

Zene

A lassan tízéves zenekar az utóbbi időkben alig hallatott magáról, aminek a legfőbb oka a frontember, Czeglédi Szabolcs önbizalomvesztése volt: alkotóként és színpadi zenészként egyaránt mély hullámvölgybe került, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy felhagy a zenéléssel.

A fordulatot a tavaly tavaszi karantén hozta el. Sokakhoz hasonlóan ő is végiggondolta az éle­tét, megküzdött a benne élő szörnyekkel (innen a cím), amitől visszatért az alkotókedve. Egymás után írta a dalokat, és elmondása szerint mindegyik felvétele után úgy érezte, mintha kivenne egy téglát a táskájából. Így született meg a 9 számos album, amelyen egyértelműen érződik a terápiás, befelé figyelő szándék. Sokkal kevésbé populáris, mint az eddigiek, a megszokott féktelen, stoner rockos hangzásnak nyoma sincs. Helyenként ugyan most is rálépnek a torzítóra, de a dalok legfeljebb középtempósak, többségükben inkább lassúak.

Ez a lemez aligha lesz azok kedvence, akik a gőzt kiereszteni jártak az együttes legendásan fergeteges hangulatú koncertjeire. Kérdés, hogy e daloknak mekkora részét lehet beépíteni a repertoárba úgy, hogy ne üljön le teljesen a buli. Talán jobb lenne összeállítani egy különálló, csendesebb műsort, amelynek ez adja a gerincét, átkötésként sok sztorizással az említett belső vívódásról. Akárhogy is, ha Czeglédi ennek köszönhetően talált vissza hosszabb távon is a dalszerzéshez, már megérte: nagy kár lett volna, ha végleg hátat fordít a zenélésnek. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.