Lemez

Run Over Dogs: Now Let the Monsters Shine

Zene

A lassan tízéves zenekar az utóbbi időkben alig hallatott magáról, aminek a legfőbb oka a frontember, Czeglédi Szabolcs önbizalomvesztése volt: alkotóként és színpadi zenészként egyaránt mély hullámvölgybe került, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy felhagy a zenéléssel.

A fordulatot a tavaly tavaszi karantén hozta el. Sokakhoz hasonlóan ő is végiggondolta az éle­tét, megküzdött a benne élő szörnyekkel (innen a cím), amitől visszatért az alkotókedve. Egymás után írta a dalokat, és elmondása szerint mindegyik felvétele után úgy érezte, mintha kivenne egy téglát a táskájából. Így született meg a 9 számos album, amelyen egyértelműen érződik a terápiás, befelé figyelő szándék. Sokkal kevésbé populáris, mint az eddigiek, a megszokott féktelen, stoner rockos hangzásnak nyoma sincs. Helyenként ugyan most is rálépnek a torzítóra, de a dalok legfeljebb középtempósak, többségükben inkább lassúak.

Ez a lemez aligha lesz azok kedvence, akik a gőzt kiereszteni jártak az együttes legendásan fergeteges hangulatú koncertjeire. Kérdés, hogy e daloknak mekkora részét lehet beépíteni a repertoárba úgy, hogy ne üljön le teljesen a buli. Talán jobb lenne összeállítani egy különálló, csendesebb műsort, amelynek ez adja a gerincét, átkötésként sok sztorizással az említett belső vívódásról. Akárhogy is, ha Czeglédi ennek köszönhetően talált vissza hosszabb távon is a dalszerzéshez, már megérte: nagy kár lett volna, ha végleg hátat fordít a zenélésnek. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.