Lemez

Arcade Fire – Owen Pallett: Her

  • - legát -
  • 2021. április 28.

Zene

„A jövő, melyben az operációs rendszerek Scarlett Johansson hangján szólalnak meg, mégiscsak egy édes álom”

„A jövő, melyben az operációs rendszerek Scarlett Johansson hangján szólalnak meg, mégiscsak egy édes álom” – írtuk hét éve Spike Jonze A nő című filmjéről, s nem is csoda, hogy a művésznő bársonyos hangja ennyire magára vonta kritikusunk figyelmét. Ráadásul a művésznő énekelt is, méghozzá a The Moon Song című számot, amelyet 2013-ban Oscar-díjra jelöltek. Ugyanekkor A nő a legjobb filmzene kategóriájában is jelölt volt, azt pedig a kanadai Arcade Fire tagjai hozták össze honfitársukkal, Owen Pallett komponistával, aki az összes albumuk vonós-hangszerelője volt amellett, hogy hegedült és zongorázott is.

Mivel e filmzene darabjai teljes hosszúságukban csak kalózfelvételeken voltak hallhatók mostanáig (a The Moon Songot 2014-ben kiadták kislemezen), jogosnak tűnik, hogy tán kései a megjelenés. Így talán csak az Arcade Fire rajongói örülhetnek a váratlan megjelenésnek, de akár bosszankodhatnak is, mivel az albumon nyoma sincs a zenekar első számú védjegyének számító lendületnek. A Her inkább Owen Pallett klasszikusok ihlette muzsikájának tűnik, az instrumentális darabok majd’ mindegyikében a hegedű és a zongora dominál. Olykor ugyan az Arcade Fire dallamvilágát is felfedezhetni, sőt hallható egy rövid idézet is a Reflektor című album 11 perces Supersymmetry című zárószámából is.

Ám A nő zenéje így, film nélkül leginkább azokat a meditatív albumokat juttatja az eszünkbe, amelyekből Brian Eno vagy százat ki­adott már az 1970-es évek közepe óta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.