„A jövő, melyben az operációs rendszerek Scarlett Johansson hangján szólalnak meg, mégiscsak egy édes álom” – írtuk hét éve Spike Jonze A nő című filmjéről, s nem is csoda, hogy a művésznő bársonyos hangja ennyire magára vonta kritikusunk figyelmét. Ráadásul a művésznő énekelt is, méghozzá a The Moon Song című számot, amelyet 2013-ban Oscar-díjra jelöltek. Ugyanekkor A nő a legjobb filmzene kategóriájában is jelölt volt, azt pedig a kanadai Arcade Fire tagjai hozták össze honfitársukkal, Owen Pallett komponistával, aki az összes albumuk vonós-hangszerelője volt amellett, hogy hegedült és zongorázott is.
Mivel e filmzene darabjai teljes hosszúságukban csak kalózfelvételeken voltak hallhatók mostanáig (a The Moon Songot 2014-ben kiadták kislemezen), jogosnak tűnik, hogy tán kései a megjelenés. Így talán csak az Arcade Fire rajongói örülhetnek a váratlan megjelenésnek, de akár bosszankodhatnak is, mivel az albumon nyoma sincs a zenekar első számú védjegyének számító lendületnek. A Her inkább Owen Pallett klasszikusok ihlette muzsikájának tűnik, az instrumentális darabok majd’ mindegyikében a hegedű és a zongora dominál. Olykor ugyan az Arcade Fire dallamvilágát is felfedezhetni, sőt hallható egy rövid idézet is a Reflektor című album 11 perces Supersymmetry című zárószámából is.
Ám A nő zenéje így, film nélkül leginkább azokat a meditatív albumokat juttatja az eszünkbe, amelyekből Brian Eno vagy százat kiadott már az 1970-es évek közepe óta.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
