Lemez

Arcade Fire – Owen Pallett: Her

  • - legát -
  • 2021. április 28.

Zene

„A jövő, melyben az operációs rendszerek Scarlett Johansson hangján szólalnak meg, mégiscsak egy édes álom”

„A jövő, melyben az operációs rendszerek Scarlett Johansson hangján szólalnak meg, mégiscsak egy édes álom” – írtuk hét éve Spike Jonze A nő című filmjéről, s nem is csoda, hogy a művésznő bársonyos hangja ennyire magára vonta kritikusunk figyelmét. Ráadásul a művésznő énekelt is, méghozzá a The Moon Song című számot, amelyet 2013-ban Oscar-díjra jelöltek. Ugyanekkor A nő a legjobb filmzene kategóriájában is jelölt volt, azt pedig a kanadai Arcade Fire tagjai hozták össze honfitársukkal, Owen Pallett komponistával, aki az összes albumuk vonós-hangszerelője volt amellett, hogy hegedült és zongorázott is.

Mivel e filmzene darabjai teljes hosszúságukban csak kalózfelvételeken voltak hallhatók mostanáig (a The Moon Songot 2014-ben kiadták kislemezen), jogosnak tűnik, hogy tán kései a megjelenés. Így talán csak az Arcade Fire rajongói örülhetnek a váratlan megjelenésnek, de akár bosszankodhatnak is, mivel az albumon nyoma sincs a zenekar első számú védjegyének számító lendületnek. A Her inkább Owen Pallett klasszikusok ihlette muzsikájának tűnik, az instrumentális darabok majd’ mindegyikében a hegedű és a zongora dominál. Olykor ugyan az Arcade Fire dallamvilágát is felfedezhetni, sőt hallható egy rövid idézet is a Reflektor című album 11 perces Supersymmetry című zárószámából is.

Ám A nő zenéje így, film nélkül leginkább azokat a meditatív albumokat juttatja az eszünkbe, amelyekből Brian Eno vagy százat ki­adott már az 1970-es évek közepe óta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.