Zene

8 kis kritika

8 kis kritika

Mi az ördögöt követett el Brian Warner, hogy egy egyszerű sétáló rávegye magát és belépjen egy körúti könyvesboltba, arra kérve az eladót, hogy ugyan helyezné már máshová a kirakatban ezt a könyvet az Istennel az öröklétben című mellől, vagy még inkább venné is be onnan? És mit tett vajon azért, hogy e könyv fordítója azt találja írni utószavában, hogy munka közben "időnként hányingerem volt tőle, időnként úgy, de úgy szerettem volna találkozni vele, hogy tökön rúgjam"? (Szántai Zsolt egyébként azt is elárulja, hogy korábbi fordítói praxisában bizony előfordult már, hogy "esetenként" húzott a szövegekből, mert szerinte azokban "az erőszak, a trágárság vagy a pornográfia öncélú ostobaság" volt. Mint kiderül, e szövegből ugyan nem húzott, de eme gyakorlat nyilvánvalóan komolyabb problémákat vet föl - már megint van cenzor? -, melyeket most nem áll módunkban tárgyalni.) k.kabai lóránt

A felfokozott érdeklődésen, mely Kovalik Balázs művészeti vezető és Fischer Ádám fő-zeneigazgató első együttes munkálkodásának szólt, s a Pietát idéző plakátokon kezdve egészen a kreatív teamnek címzett (s némiképp színlelt) búúúzásig a Fidelio bemutatója hajszálra olyan volt, akár a boldogabb országok operapremierei. Színvonalas előadás és markáns, színházi élmény, komoly hangokkal, emlékezetes pillanatokkal, valamint ingerkedő és olykor kifejezetten ingerlő ötletekkel. Ritka kvalitású produkció tehát, amelynek üdvözléséről még akkor sem szabad megfeledkeznünk, ha itt-ott némi esztétikai fogyatkozást vagy épp koncepcionális túlhabzást vélünk feltalálni benne. László Ferenc

Vajda Lajos idén lenne százéves. Máshogy fogalmazok: Vajda Lajos hatvanhét éve halt meg, és ez nem volt elég idő ahhoz, hogy megértsük.

Nagy oka és némi következménye van annak, hogy az évad eleji bemutatók közül számos előadás már a megelőző nyáron szerepel valamelyik nyári színház műsorán, majd a szezonra, mármint a kőszínházira - néhány felújító próba után - beköltözik az "anyaszínházba". A nagy ok a pénz: két helyről származó forintokból kicsivel könnyebben állítható ki az előadás. A mai finanszírozási helyzetben erre mindegyik fél rá is szorul; a gazdasági aura is koprodukciópárti; no meg a közönség mobilitásának mérsékelt volta is mellette szól. Csáki Judit

Hát nem is tudom, mivel kezdjem, talán az íróval volna érdemes, írónőt direkt nem írnék. Egy jelenség, meglepetés, így szoktak indulni a recenziók, vagy X. Y.-nal, életével, előző műveivel, jelentőségével, jelentéktelenségével, a rá való oda nem figyeléssel, mostanában talán a nemével, aztán jöhet a summázat. De ez most másképpen fog kezdődni. Az az igazság, megfogadtam, hogy nem szeretnék tippelni, vajon melyik magyar író írta ezt a - szó szerint - vérprofi könyvet. Pedig volna néhány megidézhető nevem. Inkább arra vennék mérget (jaj, dehogy vennék), hogy kik azok, akik egészen biztosan nem írhatták. Tényleg csak heccből néhány kieső név: Németh Gábor, Márton László, Kukorelly Endre, Schein Gábor, Bálint Péter vagy Temesi Ferenc. Most ők jutottak eszembe, a sort nyilván lehetne folytatni a magyar irodalom nem igazán genderszempontú formálóival. Kiss Noémi

Az iparági üzenet, bár nincs kiírva, tisztán olvasható: tessék komolyan venni Shia LaBeoufot! Szegény gyerek, annyit lótott-futott már eddig is különböző tereptárgyakat kerülgetve, hogy kijárna neki a "korosztálya legsokoldalúbb színésze" kitűzője A Sasszem meggyőző érvelés LaBeouf árnyalt lábjátéka mellett, s ékes bizonyítéka, hogy az ifjú mester számára szó szerint értendő a pályafutás Mostan az a pálya, hogy a jobb sorsra érdemes fénymásolót terroristának nézik, mert az FBI egy csomó felbontatlan tömegpusztító fegyvert talál nála, melyek persze azért kerültek oda, hogy a csávót valakik csőbe húzzák De ugyanezen valakiknek láthatóan más, talán még kormányközeli csövekkel is terveik vannak - azokat megakadályozandó kell Shiának ismét rohannia Futása során pesszimista számítás szerint is legalább négy műfajon verekszi át magát: összeesküvéses thrilleren, nemzetvédelmi proklamáción, technokrata utópián és egy főzőműsoron - na jó, utóbbi nem komoly, de az összes többi nagyon A felsoroltak közül egyet is nehéz tisztességesen összehozni, úgy meg aztán pláne, ha már a főcím előtti zsugaparti is olyan, mint egy első olvasópróba a második szereposztás tagjaival Az amatőrség lehet bájos, de bizonyos összeghatár felett inkább bosszantó, nem beszélve arról, hogy a Sasszem a LaBeoufnak járó elismerés mellett egy másikra, a "gondolkodó ember akciófilmje" térdszalagra is pályázik Noha Billy Bob Thornton úgy tartja az FBI-os bögrét, ahogy azt az Actors Stúdióban előírják, ilyen ambíciók mellett ez alig több mint édeskevés A UIP - Duna Film bemutatója ** és fél . .

David Eugene Edwards mintegy beváltotta a Narancsnak tavaly tett ígéretét (lásd MaNcs, 2007 június 14), hiszen a Ten Stones hangképe valóban erősen emlékeztet a zenekar színpadi megszólalására, s így a Woven Hand legrockosabb anyaga ez Erőteljes dobokra, vastag, de sohasem tolakvó bőgőre, néhol akusztikus, nagyobb arányban viszont elektromos gitárokra épülnek a számok, noha az Iron Featherben a zongora, a White Nuckle Gripben pedig a már a 16 Horsepowerből jól ismert bandoneón is előkerül Edwards stílusa összetéveszthetetlen, zeneileg azonban igazából már csak ez az utóbbi tétel emlékeztet erősebben a valahai alt-country legendára, s bár a countryelemek és a westernhangulat oda, a zenekar viszonya az amerikai folkhagyománnyal továbbra is igen intenzív Az indián zene hatása már az előző lemezen, a Mosaicon is könnyedén kihallható volt, ezúttal pedig még inkább ez a meghatározó, ott van a ritmikában, a számcímekben, és persze az sem véletlen, hogy Edwards újabban a pompás westerningei helyett sokszor egy viseltesnek látszó poncsóban feszít Az atmoszféra azonban változatlan Bibliai képekből építkező számaiban Edwards továbbra is a kitörni készülő vihar, a horizonton fenyegető mód hasasodó sötét fellegek hangulatát ragadja meg, emelkedetten, ihletetten és reménytelenül Tizenegy új száma közül legalább három egészen kimagasló (a zúzósabbak közül a Kicking Bird és a Not One Stone, a csendesebben borongókból a His Loyal Love) és csak egyetlenegyszer fog mellé: a Quiet Nights Of Quiet Stars feldolgozásában túlságosan hűen hozza Frankie Boy előadói modorát, ami érdekesnek ugyan érdekes, de a kontextusból zavaróan kilóg Sounds Familyre, 2008 ***** alá . .

Intelligens testvurstli a lázálmainkból, avagy amikor a hasfelmetszőnek rossz napja van Mesteri műpéniszek, előretolt vaginák, csonkolt végződések, szétpattanó izmok, kicsavart mozdulatok, óriásra nőtt vágyak, düh, éhség, és végül a büntetés képében érkező tisztaság, a természet ősi törvényeit felborító moralitás, avagy a nemnélküliség Az osztrák vérművész, Nitsch fanatikus akcionizmusát idézte Gergye Krisztián estje, amelynek során egy 2005-ben bemutatott darabját újította fel, "bontotta ki" Az elmúlt két évben alkalmazott koreográfusként, sőt rendezőként (Bárka) és művészeti irányadóként (Közép-Európa Táncszínház) magát egyaránt észrevétető koreográfus általam legjobban kedvelt "barbár" korszakát idézte fel a komplex produkció Lehetett fürdőzni az animális, egyszersmind nem is földi eredetű lények eleven világában, és elgondolkodni arról, hogy honnan ember és meddig állat az "én" Testkiállítás ez Schnittke komor, megindító zenéje kíséretében, ahol legalább három teret járhatunk be egyszerre - nem is kell mondanom, miféle riasztó belső termeket A színpad két oldalán árnyjáték zajlik, kihasználva a méretekkel való manipuláció lehetőségeit, míg a háttérben és a színpad közepén a szatír karaktere sejlik fel kajánul és tragikusan Ágens közbeénekel, tudathasít és kísért Csakis Béres Móni jelmeztervező lólábai lógnak ki, ezúttal is sokkolóan szép, neogót jelmezein gellert kap (az eleve magasra lőtt) előadás Gresó Nikoletta, Virág Melinda, valamint Gergye Krisztián táncharmóniájára épül az egész, miközben a mitológiai figurára jellemzően egyáltalán nem könnyedek a mozdulataik Az eredeti verzióhoz képest a pokoli fülledtség helyére beférkőzött az emelkedett bizarrság Tárnok Mariann (testképe mit sem változott) robusztussága ezúttal sem feledhető És belépett egy új elem a gergyei világba: az önirónia és a nevetés Így igazán nem nehéz legyőzni a biológia törvényeit MU Színház, szeptember 27 **** és fél . .

Már az alcím (A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri szinonimamutatóval) tudatja, hogy a jól csengő név ezúttal nem lexikonnyi kiterjedésű dromedárt takar, de inkább karcsú kézikönyvet Urambocsá, farzsebben is elférőt, bár ennek nincs praktikus jelentősége, hülyén néznénk ki a téren, ha hirtelen e műből próbálnánk desifrírozni a szimpatikus fiatalember oly értelmű közeledését, mely szerint: "Csengetsz, kobra, vagy neked csengettek?" Afféle bárhol és bármikor a felhőtlen röhigcsélés őszinte igényével fölüthető dolgozatra számítsunk inkább Ábécé szerint összerakott szlenges (olykor annak sem látszó) szavak, hozzátéve a megfejtés, az előfordulás sűrűsége és a példamondatok Azok a kedvenceim Végül azok is lövik be a mű helyét elég tisztán arra a mezőre, ahol az igyekvő szakdolgozatok, diplomamunkák piknikeznek, szedik tarka virágaikat csokrétába Ahhoz például mit szólnak, hogy: "A Völgyfílinget csak az érezheti át, aki már sátrazott a Művészetek Völgyében, koncertek után hajnalig beszélgetve, majd hazastoppolva a barátokkal" Világos, máris rám tört a Völgyfíling Így nem is szorul már nekem magyarázatra, mi a bánat is az a szleng Az, amikor helyes (szlengben nyilván: szimpi) egyis (egyetemista) vagy irodai dolgozó fiatalok viccből olyan arin furi (aranyosan furcsa) szavakat kevernek a közlendőjükbe, mely egyébként szakasztott olyan, hogy szerkesztés nélkül jelenhetne meg bármelyik női karriermagazinban Ennél már csak az a mélyen őszinte borzongás kedvesebb, amivel a kötet az erotikus tárgyú szavakra kapja oda rémült tekintetét Tinta Könyvkiadó; 2008; 144 oldal; 1490 Ft * . .

Múlt héten A Zónában (színes mexikói) futottunk bele a hétköznapi fasizmus vadhajtásaiba, de hogy senki ne mondhassa, hogy csak a földrajzi távolság teszi, íme itt a német példa Egy friss, ropogós tantörténet a húszforintos kérdésről: kedves gyerekek, ki merné azt közületek állítani, hogy megfelelő vezényszóra nem bújik-e elő a kivirultan menetelő nagy- vagy dédapa rendreutasított szelleme? Hogy mondod, Pistike (Stefan), hogy ez ismét a régi nóta, hogy lejöhetnénk már az unásig kitárgyalt nácikról? Hogy itt és most, az internetbe bekötött huszonegyedik században, s különösen ilyen jól nevelt fiatalemberek körében nem dívik a csordaszellem? A Hullám a tantermi kísérletek szép példája, melyet előszeretettel idéz fel hol filmen, hol könyvalakban a bestsellerkultúra Lám, hát mégis igaz a szakállás vicc: azaz minálunk nincsen antiszemitizmus (anti-akármilyenizmus), de igény az volna rá Filmünk egy ilyen, hosszan elnyújtott "lám" (lááám) és egy szépen kitartott "íme" (íííme) keveréke, ahol az alkotói tisztesség és a mondanivaló fontossága, ez a két nagydarab agresszor jól ellátja a baját annak a furcsa járású és amúgy is beszédhibás mitugrásznak, aki mindig kuncog, amikor a film oktató jellegéről tartanak konferenciát Az ilyen megérdemli a sorsát, de azt azért mégsem lehet egy karlendítéssel elintézni, hogy miért e rengeteg felirat Nem is a kép alján van belőlük túl sok, hanem a fiatalok homlokán: mert valamennyin ott virít már a kezdetektől, hogy a vesztesek vagy a nyertesek közt végzik-e Wenger tanár úr pedagógiai Frankenstein-kísérletét Az SPI bemutatója *** . .