A mûvész korábban Csáky M. Caliban néven jegyezte munkáit, mintegy felszínre hozva azokat a szimbolikus tartalmakat, melyek Shakespeare Vihar címû drámájának torzszülött szolgájához kötõdnek: az emberben rejtetten megbúvó ösztönös, állati és vegetatív létezés lenyomatait. Ehhez szorosan kapcsolódott a platóni androgünkérdés provokatív interpretációja: a faragványokon (például a tipikusan nõi eszköznek tekintett vágódeszkán) így bukkantak fel például egészen közeli nézõpontból ábrázolt, orális aktust gyakorló férfiak. Az Idõugrás sorozat második része ennél jóval finomabb megoldásokat tartalmaz, nincsenek ágaskodó falloszok, imitált spermacseppek - csupán a mûvésznõ pinája. A videofilmbõl nagyméretû fémlapra kinagyított meztelen önportrék körül régi családi fotókból kiemelt, selyemmel borított/hímzett alakok gyülekeznek, a papa, a mama, a testvér vagy a mûvész néhány évtizeddel korábbi virtuális testképe. A látogatás fordított irányban is mûködik: a tenyérnyi, hátulról megvilágított régi negatívokon a mûvész mai képe lép vissza a múltba, szó szerint helyet foglalva a homokozóban gyermeki önmaga mellett. A személyes idõsíkok egybeforgatása, a jelen és a múlt összekapcsolása nem ismeretlen a magyar mûvészet történetében: ilyen munka például Erdély Miklós Idõutazás címû fotósorozata. Csáky nagyapja amatõr fényképeit felhasználó megoldásaiban felfedezhetõ egyfajta kettõsség is: a "nõies" nézõpont (varrás, selyem) és a férfias brutalitás egyidejû jelenléte - például a disznóbõrre fotó alapján átrajzolt emlékképeken, melyeken a mûvészt hatalmas, domborított monogramja helyettesíti. A betûvé átlényegülõ test, a síkba záródó selyemsziluettek az Erdély-féle "Idõ Möbius" leszármazottai. Az Idõugrás célja ebben az esetben is az, hogy a mûvész "önmagát (oda-vissza) kölcsönösen meghatározza". És persze a múlt átírása androgün szemmel.
Me-mo-art Galéria, Bp. V., Balassi Bálint u. 21., nyitva: november 20-ig
****
