tánc - A szatír

  • - sisso -
  • 2008. október 2.

Zene

Intelligens testvurstli a lázálmainkból, avagy amikor a hasfelmetszőnek rossz napja van Mesteri műpéniszek, előretolt vaginák, csonkolt végződések, szétpattanó izmok, kicsavart mozdulatok, óriásra nőtt vágyak, düh, éhség, és végül a büntetés képében érkező tisztaság, a természet ősi törvényeit felborító moralitás, avagy a nemnélküliség Az osztrák vérművész, Nitsch fanatikus akcionizmusát idézte Gergye Krisztián estje, amelynek során egy 2005-ben bemutatott darabját újította fel, "bontotta ki" Az elmúlt két évben alkalmazott koreográfusként, sőt rendezőként (Bárka) és művészeti irányadóként (Közép-Európa Táncszínház) magát egyaránt észrevétető koreográfus általam legjobban kedvelt "barbár" korszakát idézte fel a komplex produkció Lehetett fürdőzni az animális, egyszersmind nem is földi eredetű lények eleven világában, és elgondolkodni arról, hogy honnan ember és meddig állat az "én" Testkiállítás ez Schnittke komor, megindító zenéje kíséretében, ahol legalább három teret járhatunk be egyszerre - nem is kell mondanom, miféle riasztó belső termeket A színpad két oldalán árnyjáték zajlik, kihasználva a méretekkel való manipuláció lehetőségeit, míg a háttérben és a színpad közepén a szatír karaktere sejlik fel kajánul és tragikusan Ágens közbeénekel, tudathasít és kísért Csakis Béres Móni jelmeztervező lólábai lógnak ki, ezúttal is sokkolóan szép, neogót jelmezein gellert kap (az eleve magasra lőtt) előadás Gresó Nikoletta, Virág Melinda, valamint Gergye Krisztián táncharmóniájára épül az egész, miközben a mitológiai figurára jellemzően egyáltalán nem könnyedek a mozdulataik Az eredeti verzióhoz képest a pokoli fülledtség helyére beférkőzött az emelkedett bizarrság Tárnok Mariann (testképe mit sem változott) robusztussága ezúttal sem feledhető És belépett egy új elem a gergyei világba: az önirónia és a nevetés Így igazán nem nehéz legyőzni a biológia törvényeit MU Színház, szeptember 27 **** és fél . .
Intelligens testvurstli a lázálmainkból, avagy amikor a hasfelmetszõnek rossz napja van. Mesteri mûpéniszek, elõretolt vaginák, csonkolt végzõdések, szétpattanó izmok, kicsavart mozdulatok, óriásra nõtt vágyak, düh, éhség, és végül a büntetés képében érkezõ tisztaság, a természet õsi törvényeit felborító moralitás, avagy a nemnélküliség. Az osztrák vérmûvész, Nitsch fanatikus akcionizmusát idézte Gergye Krisztián estje, amelynek során egy 2005-ben bemutatott darabját újította fel, "bontotta ki". Az elmúlt két évben alkalmazott koreográfusként, sõt rendezõként (Bárka) és mûvészeti irányadóként (Közép-Európa Táncszínház) magát egyaránt észrevétetõ koreográfus általam legjobban kedvelt "barbár" korszakát idézte fel a komplex produkció. Lehetett fürdõzni az animális, egyszersmind nem is földi eredetû lények eleven világában, és elgondolkodni arról, hogy honnan ember és meddig állat az "én". Testkiállítás ez Schnittke komor, megindító zenéje kíséretében, ahol legalább három teret járhatunk be egyszerre - nem is kell mondanom, miféle riasztó belsõ termeket. A színpad két oldalán árnyjáték zajlik, kihasználva a méretekkel való manipuláció lehetõségeit, míg a háttérben és a színpad közepén a szatír karaktere sejlik fel kajánul és tragikusan. Ágens közbeénekel, tudathasít és kísért. Csakis Béres Móni jelmeztervezõ lólábai lógnak ki, ezúttal is sokkolóan szép, neogót jelmezein gellert kap (az eleve magasra lõtt) elõadás. Gresó Nikoletta, Virág Melinda, valamint Gergye Krisztián táncharmóniájára épül az egész, miközben a mitológiai figurára jellemzõen egyáltalán nem könnyedek a mozdulataik. Az eredeti verzióhoz képest a pokoli fülledtség helyére beférkõzött az emelkedett bizarrság. Tárnok Mariann (testképe mit sem változott) robusztussága ezúttal sem feledhetõ. És belépett egy új elem a gergyei világba: az önirónia és a nevetés. Így igazán nem nehéz legyõzni a biológia törvényeit.

MU Színház, szeptember 27.

**** és fél

Neked ajánljuk