dvd - WAGNER: TANNHAUSER

  • - káté -
  • 2008. október 9.

Zene

8 kis kritika

A bayreuthi Ünnepi Játékok elsõ, teljes terjedelmében filmre vett elõadása ez az 1978-ban készült felvétel. A produkció bemutatója 1972-ben volt, a hat évvel késõbbi felújításon csak a karmester és a címszereplõ más. A pulpituson Sir Colin Davis váltotta fel Erich Leinsdorfot, aki már az elsõ szériából korán távozott, mert összetûzött a rendezõ Götz Friedrichhel. Mulatságos errõl olvasni, akár az akkori botrányos fogadtatásról, mert az elõadás mai szemmel klasszikusan konzervatív, de kétségtelenül tehetséges. Õriz valamit Wieland Wagner Új-Bayreuthjának stilizált egyszerûségébõl, és energiával tölti föl az énekeseket. Talán a dalnokverseny merev, poroszos (NDK-s?) katonai háttere kavarta fel a kedélyeket, vagy a váratlan befejezés, amelyben nem kegyes menet vonul be áhítatosan, kivirágzott pásztorbottal, hanem fényváltással a semmibõl elõállt rigid csoport kegyetlen megváltó falanxa álldigál. Spas Wenkoff mint Tannhauser nem különleges fényû, de strapabíró tenor; kevés gesztussal, cinikus keserûséggel hozza az éterikus és az erotikus nõ között hányódó, mûvészként is kielégítetlen férfit. Nagy esélye az elõadásnak, hogy Erzsébetet és Vénuszt egyaránt Gwyneth Jones alakítja - a nõ két arca -, de nem jön be, mert mindkettõbõl hiányzik a természetes sugárzás. A mûvésznõ csak a harmadik felvonásban excellál, amikor a földön kúszva haldokló szûzrõl fest megrendítõ portrét. Hans Sotin rendkívül elõnyös mint határozottan parancsuralmi Hermann õrgróf, Bernd Weikl (Wolfram) pedig lenyûgözõen énekel.

Deutsche Grammophon/Universal, 2008, 2 DVD

****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.