A bayreuthi Ünnepi Játékok elsõ, teljes terjedelmében filmre vett elõadása ez az 1978-ban készült felvétel. A produkció bemutatója 1972-ben volt, a hat évvel késõbbi felújításon csak a karmester és a címszereplõ más. A pulpituson Sir Colin Davis váltotta fel Erich Leinsdorfot, aki már az elsõ szériából korán távozott, mert összetûzött a rendezõ Götz Friedrichhel. Mulatságos errõl olvasni, akár az akkori botrányos fogadtatásról, mert az elõadás mai szemmel klasszikusan konzervatív, de kétségtelenül tehetséges. Õriz valamit Wieland Wagner Új-Bayreuthjának stilizált egyszerûségébõl, és energiával tölti föl az énekeseket. Talán a dalnokverseny merev, poroszos (NDK-s?) katonai háttere kavarta fel a kedélyeket, vagy a váratlan befejezés, amelyben nem kegyes menet vonul be áhítatosan, kivirágzott pásztorbottal, hanem fényváltással a semmibõl elõállt rigid csoport kegyetlen megváltó falanxa álldigál. Spas Wenkoff mint Tannhauser nem különleges fényû, de strapabíró tenor; kevés gesztussal, cinikus keserûséggel hozza az éterikus és az erotikus nõ között hányódó, mûvészként is kielégítetlen férfit. Nagy esélye az elõadásnak, hogy Erzsébetet és Vénuszt egyaránt Gwyneth Jones alakítja - a nõ két arca -, de nem jön be, mert mindkettõbõl hiányzik a természetes sugárzás. A mûvésznõ csak a harmadik felvonásban excellál, amikor a földön kúszva haldokló szûzrõl fest megrendítõ portrét. Hans Sotin rendkívül elõnyös mint határozottan parancsuralmi Hermann õrgróf, Bernd Weikl (Wolfram) pedig lenyûgözõen énekel.
Deutsche Grammophon/Universal, 2008, 2 DVD
****
