Lemez

BRUCKNER: 9. SZIMFÓNIA

  • - csk -
  • 2015. február 9.

Zene

Nagy zeneszerzők életművében mindig izgalmas az utolsó mű – nagy előadóknál ehhez hasonló lélektani helyzetet teremt az utolsó koncert.

Aki ott lehetett egy kivételes jelentőségű zongorista, énekes vagy karmester legutolsó fellépé­sén, utóbb sokat boncolgatja az élményt, keresi benne a jelzést, a sorsszerűt. Claudio Abbado (1933–2014) utolsó karmesteri fellépése Luzernben történt, 2013. augusztus 26-án, a számára oly kedves Luzerni Fesztiválzenekar élén, amelynek valamennyi tagját személyesen választotta ki. Most kezünkben az utolsó koncert lemezfelvétele. Már az is mellbevágó, hogy mit vezényelt ezen a hangversenyen: két befejezetlen szimfóniát, Schubert Nyolcadikját és Bruckner Kilencedikjét. Egyik műnek sincs programja, de a zenehallgató érzi e művekkel találkozva, hogy vallási vagy liturgikus tartalom nélkül is eredendően transzcendens zenék, látószögük az örökkévalóságra nyílik. A kettő közül csak a Bruckner-mű hallható az élő felvételen. Élménye valóságos sokkhatás. A kísérőfüzet szerzője arról ír, hogy Abbado „fogyó erői” ellenére tervezgetett még ezekben a hónapokban. Fogyó erők? Nos, a fizikaiak bizonyára fogytak. De a lelkiek a felvétel tanúsága szerint ezen a koncerten óriási töménységben voltak jelen, és folyamatosan ösztönözték, táplálták inspirá­cióval a zenészeket. Az eredmény: egy kivételes intenzitású Kilencedik, amelyben minden ott van, ami ebben a műben fontos: a mágikus-misztikus motívumismétlések démoni súlya, a szerzőre jellemző nyerseség, a végtelen távlatok, amelyek sajátos módon mégis valami megmagyarázhatatlan tömörséggel párosulnak – és persze az Isten-közeliség, amely itt-most, tudván, hogy ez volt Abbado búcsúja, különösképp szíven üti a hallgatót. A lemez tokjának belsejében egy kép, amint éppen távozik a pódiumról, csak a hátát látjuk. Így ment el, ezekkel a végzetszerű hangokkal.

Deutsche Grammophon

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.