Úgy tudjuk, a korabeli Oroszországban Rimszkij-Korszakov orientalista darabjait túl könnyednek találták a kritikusok. Nem is alaptalan a vád, ha azokra a csilingelő szvitecskékre gondolunk, amiket az egyszeri hallgató megkülönböztetni sem bír. A Seherezádénak viszont minden hangja a helyén van, ám ki tudja miért, a cenzorok majdnem betiltották 1888-ban. Megrontja az ifjúságot, így az indok. Végül a bemutatót megtarthatták, s a zeneszerző pár év múlva a teljhatalmasok állatiasságáról üzenő Az aranykakas című operával dörgölte a cár orra alá, hogy nem tetszik neki az értelmetlen, s mellesleg eredménytelen orosz–japán háború. „La bestialité dans toute sa candeur”, írta tanítványának, Glazunovnak. No de honnan ismerős ez?
A Luxemburgi Filharmonikus Zenekar koncertjén a Seherezádé is elhangzik, s mellé két bemutatóval kedveskedik a spanyol dirigens, Gustavo Gimeno. Mélyre temetett csillagok címmel Varga Judit darabját halljuk, majd Daníel Bjarnason versenyművét az osztrák ütőhangszeres, Martin Grubinger szólójával (Müpa, április 28., fél nyolc). A BMC-ben kifinomult zenei humorunkat kamatoztathatjuk, a Kodály Kórus ugyanis szórakoztató kórusműveket gyűjtött össze Seiber Mátyástól a King’s Singersig (április 28., hét óra). Másnap Ligeti György nyomdokait kutatják Bécs, Hamburg, Stockholm és Budapest zeneakadémistái, négy fiatal zeneszerző után a nagy öreg Hamburgi koncertje hallható, Szőke Zoltán kürtszólójával (Zeneakadémia, április 29., fél nyolc). Folytatódik Csalog Gábor vasárnapi sorozata, amelyben régebbi és modernebb műveket tesz egymás mellé, ezúttal Schubert és Messiaen beszélgetnek: a felemelő a-moll szonáta után egy mély, szinte naivan vallásos mű (BMC, Koncertterem, április 30., hat óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
