Az élményekben gazdag esten mindenekelőtt tanúi lehettünk a Belau bemutatkozásának – az Island of Promise című dalukhoz készített izgalmas, díjnyertes klip (rendezte: Damokos Attila) persze már kellőképpen felhívta rájuk a figyelmet. A Kedves Péter egyszemélyes projektjeként tavaly létrejött formáció immár rendes zenekarként lépett színpadra, ráadásul a remek, karakteres hangú Hegyi Dóri több számban (így a klipslágerben) is énekel. Az elvágyódós hangulatú, downtempo/dreampop kompozíciók hallatán sok párhuzam juthat eszünkbe – még néhány erős dalt (netán egy albumnyit) kéne írniuk, hogy elkészüljön a saját egész estés repertoár.
Com Truise (eredetileg Seth Haley), az amerikai keleti partról érkezett főattrakció viszont már jó ideje teljes artisztikus és technikai arzenálját bevetve formálgatja saját éber álomvilágát. Megannyi, eredetileg a nyolcvanas években ismertté vált, a divatba – minimum az utóbbi öt évben – ismét visszatérő, telt, analóg szintihangot, hömpölygő hangszőnyegeket remélhettünk tőle, melyekhez a lemezeken többnyire visszafogott ritmusok társulnak. Várható volt, hogy élőben sem enged a gondosan felépített retró-hangkulissza szigorú szabályaiból: ez az este nem annyira a seggrázós ritmusokról, mint inkább az agyat átmosó szintigrúvokról szólt. Soha nem létezett tévéműsorok szignáljai szóltak a fejünkben, s az így felidézett élménytúrát diszkrét vetítés és néha jól eltalált fénykompozíciók erősítették érzékeket összezavaró szinesztéziává. A számok alá tolt, kicsit szemcsés hiphopalapok adtak annyi lüktetést, hogy akár mozogni is lehessen, majd a vége felé jöhetett az életmű talán egyetlen slágerszáma, a vokális Declination a maga gátlástalan elektrofunkos lüktetésével. Sőt Haley mintha a klasszikus 4/4-del is ismerkedne, de csak annyira, hogy ne zökkentse ki a publikumot a hipnózisból, no meg a baleári/karibi/floridai álomvilágból, melyből igazán csak a téli éjszaka hidege ébreszt fel.
A38, január 27.
