Koncert

Com Truise

  • - minek -
  • 2016. március 4.

Zene

Az élményekben gazdag esten mindenekelőtt tanúi lehettünk a Belau bemutatkozásának – az Island of Promise című dalukhoz készített izgalmas, díjnyertes klip (rendezte: Damokos Attila) persze már kellőképpen felhívta rájuk a figyelmet. A Kedves Péter egyszemélyes projektjeként tavaly létrejött formáció immár rendes zenekarként lépett színpadra, ráadásul a remek, karakteres hangú Hegyi Dóri több számban (így a klipslágerben) is énekel. Az elvágyódós hangulatú, downtempo/dreampop kompozíciók hallatán sok párhuzam juthat eszünkbe – még néhány erős dalt (netán egy albumnyit) kéne írniuk, hogy elkészüljön a saját egész estés repertoár.

Com Truise (eredetileg Seth Haley), az amerikai keleti partról érkezett főattrakció viszont már jó ideje teljes artisztikus és technikai arzenálját bevetve formálgatja saját éber álomvilágát. Megannyi, eredetileg a nyolcvanas években ismertté vált, a divatba – minimum az utóbbi öt évben – ismét visszatérő, telt, analóg szintihangot, hömpölygő hangszőnyegeket remélhettünk tőle, melyekhez a lemezeken többnyire visszafogott ritmusok társulnak. Várható volt, hogy élőben sem enged a gondosan felépített retró-hangkulissza szigorú szabályaiból: ez az este nem annyira a seggrázós ritmusokról, mint inkább az agyat átmosó szintigrúvokról szólt. Soha nem létezett tévéműsorok szignáljai szóltak a fejünkben, s az így felidézett élménytúrát diszkrét vetítés és néha jól eltalált fénykompozíciók erősítették érzékeket összezavaró szinesztéziává. A számok alá tolt, kicsit szemcsés hiphopalapok adtak annyi lüktetést, hogy akár mozogni is lehessen, majd a vége felé jöhetett az életmű talán egyetlen slágerszáma, a vokális Declination a maga gátlástalan elektrofunkos lüktetésével. Sőt Haley mintha a klasszikus 4/4-del is ismerkedne, de csak annyira, hogy ne zökkentse ki a publikumot a hipnózisból, no meg a baleári/karibi/floridai álomvilágból, melyből igazán csak a téli éjszaka hidege ébreszt fel.

A38, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.