Koncert

Converge

  • Vincze Ádám
  • 2014. augusztus 14.

Zene

A két előzenekar közül a norvég Okkultokrati műsora inkább érdekes színfolt volt, mint emlékezetes koncertélmény: az persze érthető, hogy a Kvelertak nyomán komolyabb figyelmet kaptak a hozzájuk hasonló skandináv zajbrigádok, de ez a sludge-ba és régimódi, koszos hardcore/punkba oltott black metal a néhány valóban hangulatos pillanata ellenére sem tudott lenyűgözni. A svéd Martyrdöd már annál inkább: az énekes-gi­táros teljesen úgy nézett ki, mint az Akelából Katona Főnök, angolul meg körülbelül annyira tudott, mint egy ötven körül járó, markotabödögei kőműves, de a Kvelertakénál nagyságrendekkel gonoszabb, kíméletlenebb, jóval kevésbé slágeresebb dalaik annyira hatásosak voltak, hogy ezt a zenekart minél hamarabb szeretném újra Budapesten látni.

A Converge hetedjére játszott Magyarországon, másodjára az A38-on, és az előzetes infókból már kiderült, hogy ezen a turnén nem játsszák a Jane Doe-t, pályafutásuk legnagyszerűbb dalát, ami után a legutóbbi hajós koncertjükön percekig döbbent csendben állt a jelen lévő pár száz ember. Helyette megkaptuk a ze­ne­kar mélypontjának számító Grim Heart/Black Rose-t, meg egy olyan hangzást, ahol Kurt Ballou elképesztő gitárjátékából jószerivel csak sejteni lehetett valamit, hallani viszont alig. A Converge persze van annyira jó zenekar, hogy igazán nagyot még így se tudjon hibázni: a dalok közt szokatlanul lelazult és vidám Jacob Bannon még mindig olyan vehemenciával és beleéléssel acsarogja legendásan depressziós szövegeit a szanaszéjjel tördelt káoszhardcore-riffekre, mintha élete utolsó napját élné, Nate Newton basszusgitáros pedig szinte második frontemberré lépett elő. A ráadásban úgy szelték le a fejünket a Concubine és a disszonáns-zajos zárással még aljasabbá tett Last Light kettősével, hogy még a Grim Heart… hét percét is meg kellett nekik bocsátani.

 

A38 hajó, augusztus 10.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.