Cyborg vagyok, amúgy minden oké (Film)

  • - dercsényi -
  • 2008. június 5.

Zene

Cyborg vagyok, amúgy minden oké Dél-Korea európai szemmel érdekes valami, az ázsiai munkamorál párosodva az amerikai fogyasztói kultúrával néha szörnyszülötteket hoz létre, de a filmművészet dúsan profitál az efféle jelenségekből. A test instrumentalizálásáról Kim Ki-duk csinált filmet (Az idő), a lélek viszontagságairól épp most Park Chan-wook.

Cyborg vagyok, amúgy minden oké Dél-Korea európai szemmel érdekes valami, az ázsiai munkamorál párosodva az amerikai fogyasztói kultúrával néha szörnyszülötteket hoz létre, de a filmmûvészet dúsan profitál az efféle jelenségekbõl. A test instrumentalizálásáról Kim Ki-duk csinált filmet (Az idõ), a lélek viszontagságairól épp most Park Chan-wook. Hõsnõje, Young-goon fura családból származik, a nagyanyja egérnek képzeli magát, amíg a zárt osztályra nem kerül. Unokája sem jár jobban: a lány lenne az a bizonyos cyborg. Vele is a zárt osztályon futunk össze, szívélyesen társalog a kávéautomatával, viszont nem hajlandó enni, hisz egy igazi gép, nos, elemmel megy. Amúgy van hozzá egy használati kézikönyv is, mint minden elidegenedett lélekhez, és titkos küldetéssel is rendelkezik: ki kell nyírnia a fehér köpenyeseket. A bosszú motívuma így némileg önironikusan jelenik meg a Bosszú-trilógia rendezõjétõl, akinek hõsei leginkább felsõbb hatalmaktól ûzve kényszerülnek szélsõséges szituációba - sorstragédia egy számítógépes játékban. Mindeközben az (amúgy 2006-os) év egyik legeredetibb filmnyelven megszólaló darabja a Cyborg. Élénk és mégis bársonyos színei negédes álomvilágot idéznek, beállításai, nézõpontváltásai, humora (pl. a svájci jódlikórusról álmodozó pár), ezernyi hatást, utalást magába építõ világa roppant gazdag, s épp csak egy kicsit nagyobb, vagyis hosszabb a kelleténél. A története pedig minden egzotikuma dacára tök európai, rendesen klasszikus, ám ez távolról sem ritkaság a kelet-ázsiai mûhelyek munkái közt.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.