Cyborg vagyok, amúgy minden oké (Film)

  • - dercsényi -
  • 2008. június 5.

Zene

Cyborg vagyok, amúgy minden oké Dél-Korea európai szemmel érdekes valami, az ázsiai munkamorál párosodva az amerikai fogyasztói kultúrával néha szörnyszülötteket hoz létre, de a filmművészet dúsan profitál az efféle jelenségekből. A test instrumentalizálásáról Kim Ki-duk csinált filmet (Az idő), a lélek viszontagságairól épp most Park Chan-wook.

Cyborg vagyok, amúgy minden oké Dél-Korea európai szemmel érdekes valami, az ázsiai munkamorál párosodva az amerikai fogyasztói kultúrával néha szörnyszülötteket hoz létre, de a filmmûvészet dúsan profitál az efféle jelenségekbõl. A test instrumentalizálásáról Kim Ki-duk csinált filmet (Az idõ), a lélek viszontagságairól épp most Park Chan-wook. Hõsnõje, Young-goon fura családból származik, a nagyanyja egérnek képzeli magát, amíg a zárt osztályra nem kerül. Unokája sem jár jobban: a lány lenne az a bizonyos cyborg. Vele is a zárt osztályon futunk össze, szívélyesen társalog a kávéautomatával, viszont nem hajlandó enni, hisz egy igazi gép, nos, elemmel megy. Amúgy van hozzá egy használati kézikönyv is, mint minden elidegenedett lélekhez, és titkos küldetéssel is rendelkezik: ki kell nyírnia a fehér köpenyeseket. A bosszú motívuma így némileg önironikusan jelenik meg a Bosszú-trilógia rendezõjétõl, akinek hõsei leginkább felsõbb hatalmaktól ûzve kényszerülnek szélsõséges szituációba - sorstragédia egy számítógépes játékban. Mindeközben az (amúgy 2006-os) év egyik legeredetibb filmnyelven megszólaló darabja a Cyborg. Élénk és mégis bársonyos színei negédes álomvilágot idéznek, beállításai, nézõpontváltásai, humora (pl. a svájci jódlikórusról álmodozó pár), ezernyi hatást, utalást magába építõ világa roppant gazdag, s épp csak egy kicsit nagyobb, vagyis hosszabb a kelleténél. A története pedig minden egzotikuma dacára tök európai, rendesen klasszikus, ám ez távolról sem ritkaság a kelet-ázsiai mûhelyek munkái közt.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.