Wilhelm sikolya, miszerint Wilhelm Scream, pontosabban: ááúúúúúúú! Kétheti adósságunkat próbáljuk, ím, törleszteni, azt találtuk írni, hogy az Indiana Jones tele van Wilhelm sikolyával. Egy hangeffektus ez, ami nagyobb divat lett mára az amerikai filmek egy jól körülírható csoportozatában, mint nálunk anno a gézing. A legenda szerint Ben Burtt, a Csillagok háborúja hangmérnöke akadt rá, a stúdió hangarchívumában kutatva valami dögös után. Elsõ elõfordulása az 1951-es Távoli dobok, ám szép nevét, amit ma már egy amerikai punkbanda és egy rapszám is õriz - mintha a Wilhelm Scream az Indiana Jones mostani bemutatója elõtti szombaton lépett volna fel a Hajón, ha el nem marad a koncert -, a második után kapta. A The Charge at Feather River címû 1953-as westernben ugyanis indiántámadás lóg a levegõben, szólnak is a bajtársak Wilhelm közlegénynek, hogy húznának már el a vérbe, de a marha visszaszól, hogy még rápipál egyet. Mikor felszáll a füst, az egyik bokorból felpattan egy indián, s jól combon nyilazza, mire õ sem rest, lezuhan a lóról, és ilyet szól: ááúúúúúú! Helyes beszéd. Nevezett hangmesternek ez annyira megtetszett, hogy terjesztette mindenfelé: egy lehetséges olvasat szerint így születik egy kultusz, a másik szerint meg sok mindent tud ma már a marketingszakma. Mindenesetre olcsón szerezhetõ csengõhang a félnótás baka sikolyával, illetve a mutatvánnyal foglalkozó internetes helyek tömegével sorolják a filmeket, ahol hallhatjuk (a Spielberg-Lucas-társulat a fõ felhasználó, de nem hiányzik még a Simpson család sem). Klassz, nem? Áááúúúúúú!
*****
