Midfield General, alias Damian Harris régről ismert kedves mackó az angol zenei, klub- és partiéletben, aki saját munkái mellett legalább annyira nevezetes arról is, hogy mennyit bír kihozni mások dolgaiból. Egyik legnagyobb dobásaként a kilencvenes évek közepén létrehozta a Skint kiadót (ez tulajtársai, JC Reid és Tim Jeffery Loaded kiadójának édesgyermeke, s ez a két elnevezésben - kb. "vastag" vs. "csóró" - is tökéletesen tükröződik), amelynek első kiadványa a debütáló Fatboy Slim-maxi (Santa Cruz) volt. Igen, Norman Cookból is Damian csinált embert, mármint olyan szupersztárt, amilyennek az utóbbi bő évtizedben megismertük. Emellett maga is gyártotta a kifejezetten szórakoztató maxikat - közülük kiemelnénk a Devil In Sports Casual című korongot, mely módot adott a futballbolond Harris (művészneve ugyebár annyit tesz: irányító középpályás) Arsenal és Dennis Bergkamp iránti olthatatlan rajongásának kifejezésére - utóbbinak egy komplett számot is szentelt: mint látni fogjuk, nem utoljára. Azután Midfield Generalt elnyelte a munka: 2000-ben még kiadta debütáló, összefoglaló nagylemezét (Generalisation), majd hosszú éveken keresztül csak kiadójának menedzselésével törődött. Szerencsénkre néhány éve ráunt erre is, feladta teljes életet felemésztő kiadóvezetői állását, s Párizsba utazott inspirációért, ahol természetesen összehaverkodott a Justice duó tagjaival. Mindebből tartós és kölcsönös munkakapcsolat született: Harris volt az egyik producere a bolond franciák D.A.N.C.E. című slágerének, cserébe Xavier De Rosnay (Justice) és nem mellesleg a Soulwax testvérek segedelmével elkészült az új MG-album első elektroslágere, a Disco Sirens, amelyben a Bumblebeez elektroduó beltagja, Vila vallja be a "diszkószirénák" iránti mély érzelmeit.
A General Disarray című új Midfield General-anyag amúgy sem a rosszkedv fokozása végett készült: jókedvű, ropogós darabok sorakoznak rajta, s az összeállítás mintegy tükrözi is a szerző enciklopédikus igényét. Éppúgy találunk rajta taposós-őrjöngős tánczenéket (mint a technoid Bass Mechanic vagy a Robots In Disguise-zal készült elektrobugi On The Road), mint finoman hömpölygó pszichedéliát (Loving Laughter), vagy éppen spoken word betéttel kibélelt kis meditatív downtempo műdarabot (Teddy Bear). A lemez csúcspontja viszont kétségtelenül a Dennis and My Sister című tiszteletkör, ahol a finoman pilinckázó, analóg elektropoptémára váratlanul beúszik a híres holland futballkommentátor, Jack Van Gelder hangja, hogy újra átélhessük D. Bergkamp egyik csodás gólját - alkalmasint azt, amit a 98-as vb negyeddöntőjében rúgott az argentinoknak (a zenéhez érdemes a YouTube-on kikeresni a gólt is). Azért jó hallani, hogy Harris sem a humorát, sem a fonalat nem bírta elveszíteni a fárasztó munkásévek során.
Skint/Neon Music, 2008
